Pohár-Szélmalom építés (3. rész)

  „Pohár-Szélmalom”  építése

3. rész

III.pad.

MIVEL ÉS MIBŐL KÉSZÜL?

szétdobálva csak lom
tudd meg ami ma lom
összerakva malom
szélmalom gőzmalom

Szalóki Sándor: „Lomtár”

A munkát anyagbeszerzéssel kezdjük. A régmúlt malmait építő faragómolnárok is hosszabb ideig gyűjtögették, hordták össze az építés helyére a szükséges építőanyagokat. Már a megfelelő helyszínt megtalálni sem volt egyszerű. Nyugodt, egyenletes széljárású, nyílt területet kerestek, ami elég közel van a településhez is, hogy az őrlető gazdáknak nem kelljen messzire vinni a gabonájukat. A szélmalmot dombtetőre építették, ezzel a talajközeli örvénylő légáramlatokból a lehető legmagasabbra kiemelve a vitorlákat. Ha nem volt természetes domb, akkor összehordtak egy kisebb-nagyobb halmot. A hely megválasztását nehezítette, hogy a telket meg kellett venni, és hiába volt egy helyszín ideális, ha attól nem kívánt megválni tulajdonosa. Az elöljáróságoktól, városi tanácsoktól, földesuraktól is engedélyt kellett kérni a malomlétestésre, és a céhek is beleavatkoztak a folyamatba érdekeik mentén. Eleink sem voltak mentesek a mindent megnehezítő bürokrácia, pereskedés, intrika, korrupció mindennapi keserű nyűgétől, ami szintén akadályokat gördíthetett az új malom megszületésének útjába.  

12. kép. Az építéshez szükséges keverőpálca, gemkapocs, műanyag cső, fogpiszkáló és gyufaszál

13. kép. A szükséges nagyméretű gemkapocs a bal oldalon

Ha szerencsés volt az építőmester közvetlenül a malom mellett termelhette ki a falazáshoz szükséges, megfelelő minőségű agyagot, így alakult ki sok malom mellett kis tavacska az idővel vízzel feltöltődött agyagosgödörből. Az alföldön ritka kincs a kő, ezt messziről kellett hozatni szekerekkel az alaphoz. Ezért nem is mindig raktak kő alapot, ekkor igásállatokkal tiportatták, zömítették a talajt megelőzendő a malomtorony megsüllyedését. A téglaburkolathoz, vagy falazáshoz nagy mennyiségű tégla kellett (tisztán téglaépítéshez 75.000.-85.000. darabot használtak fel). A fa szerkezet nagyrészt első osztályú, vastag tölgyfából készült, de használtak fenyőt, akácot, somfát, stb.. is. A faanyag kiválogatása, helyszínre szállítása nagy szakértelmet kívánó munka volt, mert az egyes gépelemekhez a megfelelő tulajdonságokkal rendelkező fajtájú, és minőségű fát kellett -sokszor még lábon- megtalálni, kitermelni, feldolgozni. Ezeken felül még számos kisebb-nagyobb alkotóelemhez (tetőzsindely, vasalatok, csapágyak, malomkövek stb…) kellett az anyagokat beszerezni, lovas kocsikkal, ökrös szekerekkel összehordani. A malomépítés előkészületei költséges sok utánajárást igénylő folyamata időben is nagyon elhúzódhatott.

A „Pohár-Szélmalom” építőjének ennél lényegesen könnyebb dolga lesz, csak az alább felsorolt, viszonylag könnyen beszerezhető matériákra lesz szüksége:

1.)   1 db. 340 ml-es (12 oz.) papírpohár. *

2.)   4 db. 5mm széles 14 cm hosszú fa kávékeverő pálcika**

3.)   1 db. fa fogvájó

4.)   1 db. gyufaszál (családi gyufa)

5.)   1 db. kb. 2,5 mm külső átmérőjű műanyag cső***.

6.)   3-4 db. bambusz saslikpálca

7.)   1 db. nagyméretű, (50 mm-es) gemkapocs

8.)   3 db. kisméretű gyöngy

9.)   2 db. A/4-es műszaki rajzlap (dipa, karton)

10.) 2 db. A/4-es fénymásolópapír

11.) 1 db. 4-5 cm átmérőjű kavics

12.)  1 db. kb 20x20 cm-es hullámkarton

*: vályogfalú malomhoz a fehér pohár a megfelelő, ez jól imitálja a meszelt falat. Téglaborítású, tégla építésű malomhoz világosbarna színű, újrahasznosított papírból készült poharat szerezzünk be. Használhatunk nagyobb 450 ml-es (16 oz.) poharat is, ekkor mindenképpen 4 szintes malmot építsünk (ablakok 4 sorban legyenek rajta) a magasabb torony miatt. A papírpoharakat vásárolhatunk újonnan, de sokkal jobb ha a gyorséttermekben, kávézókban kapottakat használjuk fel, így azok új életre kelnek a helyett, hogy a szemétbe kerülnének. A mintás, színes poharakat vonjuk be fehér, vagy barna papírral, de le is festhetjük őket.

**: a fa kávékeverőket szintén gyorséttermekben, kávézókban „menthetjük meg” a kukától.

***: A célnak alkalmas az üres tollbetét, cső alakú nyalóka pálca, vagy bármely más vékony műanyag-, fém-cső. 

14. kép. Lehetőségek a műanyag cső beszerzésére

15. kép. Az építés szerszámai, eszközei

A kivitelezéshez szükséges segédanyagok és ragasztók:

 1.)   pillanatragasztó

2.)   Folyékony ragasztószer (Technokol Rapid, D3 faragasztó, esetleg stift-ragasztó)

3.)   melegragasztó pisztoly

4.)   varrócérna

5.)   dekoráláshoz színes filcek, festékek, ceruzák, ecsetek, stb…

Az építés szerszámai:

1.)   olló

2.)   szike (sniccer, tapétavágó kés)

3.)   fémvonalzó (egyenes fémlap, akár küszöbsín, fűrészlap is megfelel)

4.)   Vágó alátét (PVC lap)

5.)   hajtás-él karcoló *

6.)   Ø 1 mm-es fúrószár **

7.)   Szúró ár ***

8.)   akkumulátoros fúrógép

9.)   ceruza

10.) Fültisztító pálcika

11.) Szorítócsipesz

*: az élkarcoló a hajtási vonalak előmunkáláshoz szükséges, használatával pontos, és szép hajtásvonalat tudunk készíteni. Ez lehet egy kúposra köszsörült végű szeg, kifogyott golyóstoll (ez a legjobb), kis csavarhúzó, olló-, kés-foka, stb...A lényeg, hogy ne vágja, szaggassa a papírt, hanem azon könnyen futva csak egy kis benyomódott árkot hagyjon maga után a felületben.

**: a szerszámlista említi az Ø1 mm fúrót amivel a vitorlatengely helyét fogjuk kialakítani. Még egy jól felszerelt műhelyben is előfordulhat ennek hiánya, mivel könnyen eltörnek, elkallódnak ezek az apró szerszámok. Egy átlag háztartásában meg jó eséllyel nincs is. Azért az egyetlen furatért pedig kár lenne vásárolni egyet.... inkább készítsünk magunknak egy egyszerű barkács-fúrót, amivel fába elkészíthető pár furat. A nagy gem-kapocsból vágjunk le egy 30 - 40 mm-es egyenes darabot. Fúrógépbe fogva ( olyan 15 mm lógjon ki belőle) reszelővel, a drótdarabot megforgatva reszeljünk rá egy kb. 60 fok csúcsszögű kúpot (15. kép) . Ezt követően az így kihegyezett drótot vegyük ki a tokmányból és a hegyénél, oldalról reszeljük be az átmérő feléig (16. kép) . Így egy nagyon egyszerű, de jól működő szükségúrót kapunk. A tartóssága az anyagminőségtől függ, a gem-kapocs lágy anyaga maximum 2-3 furat elkészítését teszi lehetővé, de ez pont elég is lesz, mivel összesen egy lyukat kell készítenünk vele, ráadásul ebbe a furatba garantáltan szorosan fog illeszkedni a szintén a gem-kapocsból készített tengely.

***: bőrműves szúróár hiányában egy köszörűgéppel kihegyezett és kis fa fogantyúba fogatott szeg, vagy kerékpárküllő darab is megfelelő. 

16. kép. A kúpos drótvég kialakítása

17. kép. A vágóélet kialakítása reszeléssel

A szerszámok, kellékek között nem lett felsorolva, de szükség lesz még egy számítógépre és nyomtatóra a rajzok kinyomtatásához.

Töltsük le és nyomtassuk ki a malom rajzait:

1.) "Pohár_Malom_4_1.pdf" a modell 3-nézeti rajzait ábrázolja, tartalmazza az alkatrészlistát, és az alátétlemez rajzát (a nagy ovális alakzat). Ezt a rajzot normál fénymásoló papírra kell kinyomtatni. 

18. kép. A modell nézeti rajzai

A rajz letöltése >>>

2.) "Pohár_Malom_4_2.pdf" a fa- és fémalkatrészek műhelyrajzait, és a vitorla forgását biztosító csapágyszerkezet összeállítási rajzát ábrázolja. Ezt a rajzot is normál fénymásoló papírra kell kinyomtatni. 

19. kép. A malomsapka szerkezete és fa alkatrészek rajza

A rajz letöltése >>>

3.) "Pohár_Malom_4_3.pdf" rajzon a malomsapka , a vitorlák és a támkerék alkatrészek láthatóak. Ez már kartonra, műszaki rajzlapra, dipa-ra vagy más hasonló legalább 180 gramm/m2 tömegű papírlapra kell kinyomtatni, mivel ebből a lapból fogjuk kivágni az alkatrészeket.

20. kép. A malomsapka és vitorlák rajzai

A rajz letöltése >>>

4.) "Pohár_Malom_4_4.pdf" a negyedik és egyben az utolsó rajz az ablakokat, ajtókat és ezek beállító sablonjait tartalmazza. Ezt is műszaki rajzlapra/dipa-ra nyomtassuk mivel ezek az alkatrészek is a papírlapból lesznek kivágva.

21. kép. Az ajtók és ablakok rajzai

A rajz letöltése >>>

Az Acrobat Reader program alapesetben a papírmérethez margókkal igazítja a rajzokat ezért azok kinyomtatva biztosan mérethibásak, torzak lesznek! Mivel a malom alkatrészeit a kinyomtatott lapokból fogjuk kivágni, a hibás nyomat , hibás alkatrészeket eredményez, amikből a modell nem állítható össze! Ennek elkerülésére ezeket a beálltásoknál válasszuk : " Nyomtatás > További beállítások > Méretezés (%) > 100 > Nyomtatás " 

22. kép. Mérthelye rajzot eredményező nyomtatási beállítások

 A kinyomtatott rajzokat ellenőrizzük a jobb felső sarokban található skála segítségével! Sajnos vannak nyomtatók, amik a leg gondosabb beállítás mellett is kicsit torzult nyomatot készítenek. Ezzel sokat nem lehet kezdeni, és +-1...2% hiba még elfogadható! Ez azt jelenti, hogy ha az ellenőrző skála nem pont 50 mm hosszú, hanem 49...51 mm közötti értéket mérünk az nem befolyásolja lényegesen a munkánk minőségét, az elkészült modell ettől még jó lesz.

23. kép. A kinyomtatott rajzok mérethelyességének ellenőrzése

JEGYZETEK:

További malmos érdekességek: Gomba és a Világ, Kis és Nagy Malmai 

Képek forrása:

12. kép. Az építéshez szükséges keverőpálca, gemkapocs, műanyag cső, fogpiszkáló és gyufaszál. A szerző saját felvétele

13. kép. A szükséges gemkapocs a bal oldali nagyméretű típus. A szerző saját felvétele

14. kép. Lehetőségek a műanyag cső beszerzésére. A szerző saját felvétele

15. kép. Az építés szerszámai, eszközei. A szerző saját felvétele

16. kép. A kúpos drótvég kialakítása. A szerző saját felvétele

17. kép. A vágóél kialakítása reszeléssel. A szerző saját felvétele

18. kép. A modell nézeti rajzai. A szerző saját felvétele

19. kép. A malomsapka szerkezete és fa alkatrészek rajza. A szerző saját felvétele

20. kép. A malomsapka és vitorlák rajzai. A szerző saját felvétele

21. kép. Az ajtók és ablakok rajzai. A szerző saját felvétele

22. kép. Mérthelye rajzot eredményező nyomtatási beállítások . A szerző saját felvétele

23. kép. A kinyomtatott rajzok mérethelyességének ellenőrzése. A szerző saját felvétele

Surman Zsolt

2022.12.26.

Pohár-Szélmalom építése (2.rész)

 „Pohár-Szélmalom”  építése

2. rész

II.pad.

JÓL ELLESNI A JÓT

Végre ott a város,
Közepén a templom, nagy komoly tornyával,
Szanaszét a város végén a szélmalmok
Széles vitorlákkal.
Ugy szeretek állni
A szélmalmok előtt! elnézem ezeket,
Amint vitorlájok hányja, egyre hányja
A cigánykereket.

Petőfi Sándor, 1848,  „A Kiskunság”

Ejtsünk pár szót a „Pohár-Szélmalom” modellben is megmintázott magyar-szélmalomról. A török hódoltságot megelőző időszakban Magyarországon nem volt ismert a szélmalom. Csak vízimalmok és szárazmalmok üzemeltek a kárpát-medencében. Ez a reformáció idején változott meg gyökeresen, amikor 1623 és 1795 között nagyszámú magyar diák jutott el Holland egyetemekre (Leiden,Franeker, Utrecht stb…). Ott megismerhették a kiforrott szerkezetű, tornyos szélmalmokat. Az érdeklődő, nyitott szemmel járó honfitársaink el is hozták Magyarországra az akkori kor egyik csúcstechnológiáját jelentő malomszerkezetet. Sokáig nyelvünkben is megőrződött ez az esemény, mert a tornyos szélmalmokat több tájegységen holland-malom-nak nevezték. A malmok honosítása nem szolgai másolásban merült ki, hanem a látott jó példát a hazai viszonyokhoz, lehetőségekhez alakítva alkalmazták. Így született meg a szélmalmok egy sajátságos, önálló típusa a magyar-szélmalom. 

07. kép. Szélmalom belső gépészete, a sebeskerék padon.

A magyar szélmalmok tornya kezdetben vályogból épült, rakott terméskő alapra (pl. Dorozsma, Kikunfélegyháza). Később a külső felületükön téglaborítást kaptak (pl. Kunhegyes), ami megvédte az esőtől, ez különösen a legfelső szinten (szelespad) volt fontos, ahol a malomsapkáról közvetlenül a ferde falra csorog az esővíz. A burkolat nélküli malmok vályogfala állandó karbantartást (tapasztást, meszelést) igényelt. Ennek elmaradásakor hamar tönkrement, erodálódott a falazat. A vályog építési technológiája, és szilárdsága nem engedi meg igazán magas épületek készítését, ezért a klasszikus magyar-malom tornya jellegzetesen alacsony (9-11 méter), tömzsi, csonkakúp alakú. Az igények növekedésével áttértek a tisztán tégla építésre és ekkor születtek az olyan magas, nagy malmok mint a karcagi, vagy a debreceni. Más területekhez hasonlóan itt is léteznek unikális megoldások, például a Tés határában álló terméskő falazatú, deszkavitrolás szélmalmok.

08. kép. Szélmalom Tés határában

A belső szerkezet és a malomgépezet szinte teljes egészében fából készült. A szintek (padok) tartógerendái a falazatban kialakított párkányokra támaszkodtak, rájuk deszkapadlót fektettek. A nagytengelyt, vagy más néven bálványt már az építés kezdetén beállították a majdani malom közepébe és lényegében köré húzták fel az épületet. A falazott tornyon belül felépítettek egy belső támrendszert is, erre kerültek a kőjárat, tengelyek, vaspalló stb… Statikai szempontból a malomtorony csak a toronysapkát tartotta, a többi berendezést a belső struktúra vaskos oszlopai, gerendái hordozták. Ez a rugalmas, fa-szerkezet tehermentesítette és megvédte a tornyot a rezgésektől, és a malomgép okozta terhelésektől.

Az épületekhez hasonlóan az idő előrehaladtával fejlődött a műszaki tartalom is. A kezdeti, második gyorsító áttétel nélküli egy kőpáros megoldást (papucsos malom) felváltotta a két gyorsító áttételen keresztül forgatott alul hajtott, majd a felülhajtott malomkő. A külső sapkafordító-gerendákat felváltotta a csörlős, vagy fogasíves belső forgató mechanizmus stb… stb… A régi malmokat időnként átépítették, korszerűsítették felhasználva az új lehetőségeket, anyagokat. Ezért igen nehéz a malmokat kategorizálni, általános érvényű szabályokat felállítani, mert általában több korszak műszaki tartalma keveredik bennük. Törekedjünk inkább egy adott malom minél alaposabb megismerésére, mert minden példányuk egyedi, csak rá jellemző különlegességeket, meglepetéseket tartogat számunkra. Erre jó példa a már említett, a 08. képen látható Tési-szélmalom, ami a régi képeken még külső sapkafordító gerendával látható, ma már köteles csörlős, belső szerkezettel végzik a sapkafordítást, de az igazi különlegesség, hogy a fa koszorúgerenda helyett bányavasúti sínből hajlított koszorút kapott és azon a malomsapka csapágyazott ecélgörgőkön fut. Így a régi malom már sokkal korszerűbb szerkezeti megoldásokat is tartalmaz, mint amiket feltételeznénk róla. 

09. kép. Bakos-szélmalom jelzése Kecskemét határában az első katonai felmérés (1782-1785) térképén

Megemlítendő, hogy a kezdeti időszakban nem csak a Holland hatás érvényesült. Ugyan kis számban  hazánkban is épültek bakos-malmok. Ezt a technológiát Német nyelvterületről vettünk át, ezért megkülönböztetésül „Német-malom”-nak is nevezték őket. Tömegesen nem terjedtek el és hamar el is tűntek, a Holland típusú malmok mellől, így igen keveset lehet tudni kialakításukról. Sikertelenségük oka lehet, hogy Magyarországon a szélmalom az alföldeken jellemző, ahol hiány van minőségi faanyagból, míg a tornyos malmokhoz szükséges jó minőségű agyag (vályog, tégla alapanyag) nagy mennyiségben áll rendelkezésre.

10. kép. Tanyasi széldaráló

Külön csoportban lehetne vizsgálni a széldarálókat. Ezek kisméretű, nagyon leegyszerűsített malomszerkezetek. Ügyes kezű parasztgazdák, vagy munka nélkül maradt szélmolnárok készítették őket ellesett minták és saját kútfő alapján. Így ahány darab annyi féle furmányos, ügyes alkotmányról van szó. A kerekekkel ellátott, tologatható kis faházikótól (10.kép), a földbe vert oszlopra szerelt szélkeréken át a nagy malmokat mintázó mini vályogtornyos darálóig se szeri, se száma a barkácsmányoknak. Egy külön kötetet megtöltene csak a felsorolásuk, így ez itt, most sajnos elmarad. Ezekkel jellemzően már nem étkezési lisztet állítottak elő, hanem az állatoknak darálták a takarmányt, elsősorban kukoricát. Itt érdekes megemlíteni, hogy a kukorica maga is 1650 körül jelenik meg Magyarországon, jellemzően a kisgazdaságok haszonnövényeként, így a kukoricatermelés eszközeinek, módszereinek kialakulása egy időben történik a szélmalmok hazai elterjedésével, fejlődésével. A szélmalmok túlélése is nagyrészben a kukoricának köszönhető, hiszen megmaradt példányaikat még terménydarálóként használták akkor is, amikor már lisztőrlés nemesebb munkáját átvették a műmalmok. 

A „pohár-szélmalom” modell a magyar-malom korai, vályogfalas, vagy téglaburkolatos formáját idézi. Zömök csonkakúp alakú alacsony tornyára, kúpos malomsapka és négyágú rácsos vitorla kerül. A malomsapkát szélirányba állító fordítógerenda is megjelenik, amire a könnyebb mozgathatóságért egy szekérkereket illesztettek. A magyar-szélmalom érdekes jellemzője, hogy mindig két bejárati ajtaja van. Könnyen előfordulhat, hogy a szélirányba fordított malomsapka miatt éppen az ajtó előtt forog a vitorla. Ekkor se ki-, se be nem lehetne menni a malomba ezen az ajtón. A felelőtlenül, vagy figyelmetlenségből ezzel próbálkozó súlyos sérüléseket szenvedhet, akár meg is halhat a sebesen forgó vitorla ütésétől. A molnár ekkor bezárta a veszélyessé vált kijáratot és kinyitotta a másikat. Az ajtók helyét az uralkodó széliránynak megfelelően választották meg, hogy a nyitott ajtón keresztül a legkevesebb szél fújjon be a malomba. Pl. a hódmezővásárhelyi malomban az egyik keletnek, a másik délnek néz, igazodva az uralkodó Észak, Észak-Nyugati széljáráshoz.

11. kép. Pohár szélmalom modell

A malom szintjein (földszint és padok) ablakok vannak, az ezeken bejutó fény nagyon fontos a munkához, mert a malomban nem szívesen használtak semmilyen tüzet okozó eszközt, még pipázni is tilos volt a tűzveszély miatt, így a gyertya, mécses sem volt szívesen látott vendég odabenn. Ha mégis mesterséges megvilágításra volt szükség, mert jó szélben éjjel nappal őröltek megállás nélkül, azt nagyon vigyázva, körültekintően kezelték. Szintenként minimum egy, de inkább két-három ablakot vágtak a falba.  A padok száma változó. A legkorábbi (papucsos) malmokban két szint volt, a fejlődés következő lépcsőjét képező alulhajtós malmokban három, a legfejlettebb felülhajtós malmokban pedig már négy szint található. Így a modellen is az ablakokkal 3 vagy 4 szintre építsük be.

A modell a magyar-szélmalom jellegét bemutató erősen egyszerűsített szerkezet. Belső gépészete nincs, és a malomsapka sem elforgatható, viszont a vitorlája forog a szélben, és megjelenítjük a fordítógerendákat is. Természetesen, ha valaki továbbgondolná az eredeti tervet és mozgatható malomsapkát, belső szerkezetet stb… alakítana ki, akkor ehhez a munkához is jó kiindulási alap a bemutatott modell. 

A „Pohár-Szélmalom” modell léptékaránya csak közelítőleg határozható meg, mivel maguk a szélmalmok is változatos méretekkel rendelkeznek. A magyar-malom átlagos 10 m körüli magasságát figyelembe véve a modell kb. M 1:60 kicsinyítésű. Az elterjedt méretarányok között  1:43 (vasútmodell „0”-ás UK), 1:45 (vasútmodell „0”-ás lépték), 1:48 (harcjárművek, vasútmodel „0” scaleUsa/Eu) 1:58 (28 mm-es táblás harci játék figurák, pl.:Warhammer 40K),  1:64 (vasútmodell „S” lépték) környezetben helyezhető el.

JEGYZETEK:

További malmos érdekességek: Gomba és a Világ, Kis és Nagy Malmai 

Képek forrása:

07. kép. Szélmalom belső gépészete, a sebeskerék padon. A szerző saját felvétele

08. kép. Szélmalom Tés határában. A szerző saját felvétele

09. kép. Bakos-szélmalom jelzése Kecskemét határában az első katonai felmérés (1782-1785) térképén. Arcanum digitális tudománytár/térképek/ Európa a XVIII. században

10. kép. Tanyasi széldaráló. Szabad Föld, 2001. május 18. 12. oldal. 

11. kép. Pohár szélmalom modell. A szerző saját felvétele

Surman Zsolt

2022.11.18.

Pohár-Szélmalom építése (1.rész)

 

„Pohár-Szélmalom”  építése

1. rész

I. pad.

A MUNKÁRA FOGOTT SZÉL

Látod, mindig egymást váltva jön az árnyék meg a fény,
míg a világ körbe-körbe forog fáradt tengelyén,
vihar tépte szárnyakon, mint egy régi szélmalom.

(Michel Legrand)

A régmúlt malmait emberi-, állati-erő vagy a természet energiaforrásai hajtották. A vetett magtól a meleg kenyérig tartó hosszú folyamatban sokáig a malom volt az egyetlen összetett gépi berendezés, ami segítette az embert a nehéz munkában. Igyekeztek is mindenhol a helyi adottságoknak megfelelő malmokat létesíteni. A folyóvizekre vízimalmok, úszómalmok kerültek, az alföldeken szárazmalmok és szélmalmok épültek.

A molnárok az őrlésért szedett terményvámból, majd később pénzben fizetett díjból éltek, így elemi érdekük volt, hogy egy területen pontosan a felmerülő igényeket kielégítő malomkapacitás működjön se több, se kevesebb. Az Alföldeken, mezővárosokban ideális megoldás volt a szárazmalom, mivel az szinte bárhol felépíthető, üzemelése független a természet erőinek szeszélyétől. Mégis a szárazmalmokkal párhuzamosan nagy számban épültek a sokkal kiszámíthatatlanabb működésű és rosszabb minőségű lisztet adó szélmalmok is. Ennek az oka, hogy a szárazmalom kerengősátrában a malomszerkezetbe egy meghajtást biztosító igásállatot, általában lovat fogtak be. A lovat az őrlető gazdának kellett biztosítania, márha volt annyira vagyonos, hogy rendelkezzen ilyen értékes állattal, vagy tudott bérelni. Sokaknak viszont ez nem adatott meg, ők vagy otthoni kézimalommal állították elő a lisztet vagy a szélmalmokban őröltettek. Gyakori jelenség, hogy ugyanaz a molnármester egyszerre üzemeltet szélmalmot és szárazmalmot is, így a két rendszert összehangolva, előnyeiket kiaknázva folyamatosan tudott dolgozni.

A szélmalmok szerkezetét alapvetően a rendelkezésre álló szél, mint energiaforrás tulajdonságai határozzák meg. A levegő mozgásának iránya és sebessége tág határok között, és gyorsan változhat. Gondoljunk csak arra, amikor tüzet rakunk és a füst miként kavarog, áramlik össze-vissza. A szélmalmoknak ehhez alkalmazkodnia kell, ami a régi korok műszaki lehetőségeivel egyáltalán nem volt egyszerű feladat.

A változó szélirány problémájára a Közel-Keleten és Kínában a függőleges tengelyű szélmalmok adtak megoldást. Mai napig állnak és dolgoznak Irán területén, Nashtifan városában ilyen szerkezetek immár 1000 éve. Ez a forma mégsem terjedt el általánosan, sőt szinte teljesen feledésbe is merült, egészen a XX. századig, amikor ismét megjelentek a hasonló elven működő kis és közepes teljesítményű, villamos áramot termelő szélerőművek, szélgenerátorok (Savonius-rotor). 

01. kép. Az iráni függőleges tengelyű szélmalmok Nashtifan városánál.

Európa más utat talált a szél munkába fogására; a vízszintes tengelyű szélmalmot! A vitorlák szélirányba állítására többféle módszert dolgoztak ki. A legegyszerűbb a malmot olyan helyre építeni, ahol a szélirány nagyjából állandó. Ekkor nincs is szükség a vitorlák állíthatóságára. Ilyen szerencsés szélviszonyok csak egyes tengerpartokon léteznek. A hajósok számára ismert a „parti szél” és „tengeri szél” jelensége. Napközben, az intenzív napsütés felmelegíti a talajt, az onnan felszálló meleg levegő helyére a tenger felől folyamatosan hidegebb levegő áramlik. Ez napközben állandóan a part felé fújó, élénk szelet eredményez. Természetesen az időjárási frontok, viharok ezt is megzavarják időnként, de összességében jól kiszámítható a szél iránya és erőssége. Ilyen fix vitorla állású szélmalmok Törökország és Görögország területén épültek. Nem véletlen a helyszín, hiszen a mediterrán nap ereje nagyon fel tudja melegíteni a sziklás, köves talajt, így az áramlás  intenzív lesz. A hengeres malomházak a helyben rendelkezésre álló kőből épültek, és vitorlájuk mindig a tenger felé néz. 

02.kép. A tenger felé tájolt görög szélmalmok Mykonos szigetén.

Európa más tájain már nem ilyen szerencsés állandósággal alakul a széljárás, így a malom vitorláit a változó széliránynak megfelelően mindig más irányba kellett állítani, fordítani. Ezt először a bakos szélmalmok (Post-mill (GB), Standermolen (NL)) tették lehetővé. A lényegük, hogy egy függőlegesen felállított oszlop tetejére helyezik az egész malomházat, ami így teljes egészében körbefordítható. A súrlódás csökkentése, és a malom súlya okozta nagy nyomás miatt az oszlop tetejére egy faragott kőből készült talpcsapágy került, azon nyugodott illetve fordult el az egész malomház. Mielőtt azt gondolná valaki, hogy így csak relatív kisméretű malmok épülhettek, nagyon téved. Hatalmas, soktonnás fa szerkezetek születtek és dolgoztak ilyen műszaki megoldással szerte Európában. Ez a kialakítás érzékeny a viharos időjárásra, ami felboríthatja, és összetörheti. A fa tartószerkezet is veszít idővel szilárdságából, ezt egyes területeken a talprész kőből, vagy téglából építésével küszöbölték ki (Francia szélmalmok, hybrid-mill). A malomház ekkor is teljesen fa szerkezetű maradt, hogy annak súlyát alacsonyan tartsák. 

03. kép. Bakos szélmalom a németországi Türingiában. Jó látható a hátrafelé kinyúló, hosszú fordítógerenda, és a körben levert cölöpök, amikre a csörlőt rögzítve lehetett elfordítani a méretes szerkezetet. 

A teljesen elfordítható malomházak egyik különleges formája a fordítókorongos malom („turntable-mill”). Az épületet ezeknél nem egy oszlop csúcsára helyezik, hanem nagy átmérőjű, körgyűrű alakú, csapágyazott alapra, a vasúti technikában is ismert fordítókoronghoz hasonló műszaki megoldásokkal. Ezzel a kialakítással csak fűrészmalmokat építettek. A különleges szerkezet kifejlesztését a fűrészmalom bonyolult belső gépészete indokolta. A beépített nagyszámú forgó, és alternáló mechanizmus (húzófűrész, előtolás, daruk, vontatócsörlők  stb…)  miatt egyszerűbb volt az egész fűrészüzemet elfordíthatóvá építeni, mint a rengeteg berendezést bonyolult áthajtóművekkel összekapcsolni egy elforduló malomsapkában lévő szelestengellyel. A teljes malomszerkezet itt is fából készült az össztömeg kordában tartása végett. Ezek a fantasztikus fűrészmalmok nem kis mértékben járultak hozzá Hollandia tengeri jelenlétéhez, gyarmati terjeszkedéséhez ellátva a hajóácsokat minőségi alapanyaggal.

04.kép. Fordítókorong alapon teljesen elforduló holland fűrészmalom.

A malmok őrlőkapacitásának növekedése a méreteiket is megnövelte. Ez már bakos malmokkal egyre kevésbé volt kivitelezhető, a fordítókorongos malmok pedig túlságosan drágák voltak gabonaőrlésre. Ez eredményezte a fejlődés következő lépcsőjét a tornyos malmok (tower-mill) megszületését. A malomtorony fixen a talajhoz rögzített épület lett és csak a tetején lévő toronysapka fordult el a benne lévő szelestengellyel, és az erre ékelt vitorlákkal. A hajtást a malomtorony közepén függőlegesen felállított nagytengely (bálvány) közvetítette a malomházba épített őrlőberendezések felé. A malmokat így magasabbra lehetett építeni, kiemelve a vitorlákat a talaj közeli megzavart, örvénylő légáramlásból. A malomházak először még fából épített 6 vagy 8 szögletű, csonka-gúla alakú épületek voltak, és a köpenyre, szoknyára emlékeztető alakjuk miatt kapták köpeny-malom (smock-mill) megnevezést.

05.kép. Holland fa építésű tornyos szélmalom (smock-mill). 

A már említett Török/Görög szélmalmoknak nagy előnye az eddig tárgyalt többi malomtípussal szemben, hogy a malomházat kőből építették. Ez sokkal tartósabb, időjárásnak ellenállóbb, mint a fa szerkezetek. A kő-, tégla-építés nagyobb szilárdsága lehetővé tette a malmok magasságának további növelését is, ami a világ legnagyobb szélmalmainál elérte a 33-35 métert is (Chiedam , Hollandia). Összehasonlításul: egy átlagos, 10 emeletes panelház 30-33 méter magas 

A „kő” malomház már kör keresztmetszetű ellentétben a sokszögű fa építésűvel. De ha magunk elé képzelünk egy hazai vagy Holland szélmalmok az nem hengeres formájú (mint a görög malmok) hanem jellegzetes csonkakúp alakú! Ennek oka az elforgatható malomsapka! Ugyanis a malomsapka nincs fixen rögzítve a torony tetején, a koszorún szabadon elfordulhat, csak egy kis perem akadályozza meg az oldalra  lecsúszását forgatáskor. Ha a szelestengely vízszintesen állna, a vitorlák függőlegyes forgási síkja miatt a vitorlákra ható szélnyomás olyan nyomatékot eredményezne, ami igyekezne le-emelni a malomsapkát a torony tetejéről. Ezért a vitorlák forgási síkját megdöntik pár fokban, hogy ettől a szélnyomás ereje rászorítsa a malomsapkát a toronyra. A malomépület falazata ezt a megdöntési szöget követi. Ezért csonkakúp alakú a tornyos malom épülete. Nem mellékesen ez a forma statikailag is előnyösebb a hengernél. 

A szélmalmok fejlődése ezen a ponton megrekedt, a műmalmok (gőz, szívógázmotor, diesel meghajtás) megjelenése véget vetett a folyamatnak. Az alföldek büszke szélmalmai még kitartottak egy darabig, sokukba építettek be diesel-, szívógáz-motort, hogy szélcsendes időszakokban is őrölhessenek, hengerszékre cserélték a kőjáratot, szitákat kezdtek használni, de mindezen erőfeszítések csak késleltették az elkerülhetetlen véget. A technikai fejlődés Don Quijote-ja végül csak legyőzte a szélben körző karú óriásokat. Napjainkra az örökségmegőrzés jóvoltából fennmaradt szélmalmok már turista látványosságok, múzeumok.

06. kép. Alföldi idill, A Dusnoki-szélmalom és alfödi parasztporta a Szentendrei Skanzenben.

JEGYZETEK:

További malmos érdekességek: Gomba és a Világ, Kis és Nagy Malmai 

Képek forrása:

01. kép. Az iráni függőleges tengelyű szélmalmok nashtifan városánál. A kép forrása: https://www.atlasobscura.com/places/nashtifan-windmills

02.kép. A tenger felé tájolt görög szélmalom. A kép forrása: https://debbeesbuzz.com/delphi-center-ancient-world-home-oracle/

03. kép. Bakos szélmalom a németországi Türingiában. Jó látható a hosszú fordítógerenda, és a körben levert cölöpök, amikre a csörlőt rögzítve lehetett fordítani a méretes szerkezetet. A kép forrása:https://pixabay.com/hu/photos/post-mill-betlehemes-falu-jena-2477180/

04.kép. Körgyűrű alapon teljesen elforduló holland fűrészmalom. A kép forrása: http://inspirationtravels.com/windmills-in-netherlands-fotos-facts/

05.kép. Holland fa építésű tornyos szélmalom (smock-mill). A kép forrása: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Smock_Mill,_Woodchurch.JPG

06. kép. Alföldi idill, Adusnoki szélmalom és alfödi parasztporta a szentendrei skanzenben. A szerző saját felvétele.

Surman Zsolt

2022.11.15.

Zsiger pusztán van egy tanya

"... ZSIGER PUSZTÁN VAN EGY TANYA ..."

RENDKÍVÜLI TÖRTÉNELEM ÓRA 

BŰNÜGYI HÍREK A MÚLTBÓL

2022.06.18. napon négy település (Gomba, Káva, Pánd, Tápióság) képviselői összegyűltek a valaha volt Zsigeri-Csárda helyén és jó hangulatban megemlékeztek az itt állt csárdáról és Zsigerpuszta településről. A rendezvény keretében hangzott el előadásom a Zsigeren történt és a korabeli sajtóban nyomott hagyott bűnesetekről. Ennek szerkesztett változatát olvashatjátok a továbbiakban:

A zsigerpusztai csárda-találkozó meghívó plakátja

Itt vagyunk a majdnem elfeledett Zsigerpusztai csárda helyén. Ma már csak őzek-fácánok lakják a tájat, időnként a gazdák, túrázók járják földjét. Pedig hajdan itt is emberek élték mindennapjaikat: A hétköznapok történéseit akkoriban sem jegyezte fel senki, ahogy most sem. Ugyan ki dokumentálja naponta a reggeli kávézását, munkába indulást, fűnyírást stb… Pedig idővel ezek ugyanolyan érdekesek, sőt ha nem érdekesebbek lennének mint a világrengető nagy események.  

Zsigerpuszta ősidők óta lakott hely amiről régészeti leletek tudósítanak, de a Török-korig nem sok írásos emlék őrződött meg Zsigerpuszta létezéséről, történelemkönyvekbe kívánkozó nagy események sem zajlottak itt.

Szegény legények a csárdában (Vasárnapi Újság 1865)

A Török adminisztráció irataiban már feltűnik Zsigerpuszta neve kataszterekben, adózási-, peres- iratokban, de valljuk be még senki nem rágta tövig a körmeit az izgalomtól egy-egy jól sikerült adóösszeírás számadatait böngészgetve.

Aztán az 1800-as években elkezdtek terjedni az újságok, napilapok, ahová bizony már akkor is kellett a bulvártéma, a nagyközönséget érdeklő, újságot eladó szenzáció. Ha nem is tömegesen, de van példa Zsigerpuszta sajtó béli említésére.

1837-ben a Hazai Tudósítások-ban megjelent hirdetés szerint:

„…KOCSMÁK HAZSONBÉRLÉSE.

Szabad Királyi Pest Városától Szolnoknak vezető országúton 3 órányi távolságra fekvő kistói nevezetű, - nemkülönben Zsigeri Pusztán 4 óra járásnyira lévő, és tekintetes nemes egri főkáptalan monori uradalmához tartozandó két kocsmák a hozzájok tartozandó szántóföldekkel, rétekkel, és legelőkkel jövő 1838 esztendő Januar 30kán három, vagy hat esztendőkre is Monoron uradalmi háznál tartandó licitatio útján árendába fognak adatni...”

Egy csárda jellemző szerkezete (Petőházi Csali-csára rekonstruált képe). A csárda egy "nagyüzem" volt szálláshelyekkel, ivóval, kocsiszínnel, istállókkal, nagy létszámú személyzettel. 

Itt elgondolkodtató a 3 órányi távolság, mert egyrészt a délutáni csúcsforgalomban ez ma is hasonló ideig tart autóval, másrészt érzek itt némi jóindulatú csúsztatást, mert az akkori Pest dél-keleti irányban a mai Orczi térnél ért véget. Szent-lőrinc még önálló falu volt. Az Orczi tértől a monori Kistói-Csárda kb. 31 km. távolságra van. Jó hátaslóval ügetésben teljesíthető 3 óra alatt ez a táv, de szekéren zötyögve, gyalogolva inkább a 6 óra a reális. Zsigeri Puszta a régi országúton olyan 42 km-re volt Pesttől, így a 4 óra járást is fogadjuk kellő fenntartásokkal.

Pörgessük meg az idő nagy kerekét; lezajlik a 1848-49-es forradalom és szabadságharc, megtörténik a kiegyezés, megalakul a Monarchia duális állama, óriási változások formálják át Magyarországot,….száguld a történelem…. így jutunk el 1888. októberéig, amikor is a PESTI HÍRLAP-ban jelenik meg egy félhasábos írás „A LŐCS” címmel a „TÖRVÉNYKEZÉS” rovatban! 

„… A lőcs

Folyó év augusztus 14-én Major Mihály gombai lakos a monori vásárról jövet betért a zsigeri csárdába. Itt összeakadt több felubeliével, valamint 3 tápiósághi emberrel a kikkel délelőtt fél tíz órától fogva, késő délutánig borozgatott. Eleintén tréfálózva kötöszködtek egymással s mikor az egyik tápiósághi „első legény” csupa pajzánságból nyakon cserdítette volna Majort úgy, hogy az a falnak esett a zsidó korcsmáros kiakolbolította a gombaiakat.” 

Álljunk meg egy pillanatra! Mindannyian környékbeliek vagyunk, és akárhogy nézzük ezt a dolgot sehogy nem esik útba a Monori vásárról Gombára hazafelé menet a zsigeri csárda, ahol most éppen vagyunk! Itt valami zsiványság lehet a történetben, mert a gombaiak a vásárról, vélhetően már teli erszénnyel, valahogy itt kötöttek ki, és derekasan italoztak jó fél napon át.

Rekonstruált csárdabelső, az "ivószoba", vagy korcsma.

A csárdák különös, szinte törvényen kívüli helyek voltak. Idegenek, utazók, betyárok ételt, italt, éjjeli szállást, igás állátoknak ellátást kaphattak itt. A csárdás korcsmáros vezényelte és tartotta működében az itt folyó színes életet. Mivel a csárdák általában a településektől messze, vagy azok szélén álltak kiváló helyszínei voltak a konspirációnak, sötét ügyek intézésének. Nem véletlen, hogy a betyártörténetek rendszeres helyszíne a csárda. Pest-vármegye híres betyár fosztogatója Bogár (Szabó) Imre is megfordulhatott akár a zsigeri csárdában is, hiszen ezen a tájon is tevékenykedett.

És ahová a betyár a zsivány jár, ott hamar megjelenik a zsandár is. Igy máris egy „vadnyugati” történetben találjuk magunkat….

Tápiósági barátaink jelenléte már nem ilyen rejtélyes, hiszen itt laknak a dombon túl, nekik ez hazai terep, valószínűleg ez volt a konfliktus forrása is, ugyan ki tűri meg az idegen legényt a kedvenc kocsmájában?  De folytassuk az újságcikket

„…A gombaiak vasvillára kaptak, azonban a szomszédos haszonbérlő emberei a lármára elősiettek és lefegyverezték őket. Mintha semmi sem történt volna, újra vissza sompolyogtak a csárdába és nyakalták tovább a bicskanyitó lőrét. 

Azonban a fegyverszünet nem sokáig tartott. A sághiak ostornyéllel kezdtek „enyelegni” és a vége a dolognak újra az lett, hogy a gombaiak újra „kinyomódtak” az udvarra. Major Mihály a dupla kidobatás fölött oly éktelen dühbe jött, hogy Béres János tápiósághi lakos szekeréről egy megvasalt lőcsöt akasztott le, és azzal az 5 gyermekkel megáldott Béres Jánost, aki az egész idő alatt a civódó feleket akarta kibékíteni, orozva, hátulról leütötte, úgy, hogy az azonnal szörnyet halt, a földön fekvő embernek ezután fejét a felismerhetetlenségig összezúzta. 

Ezen ügyben a Pestvidéki Törvényszéknél ma tartották meg, Gróffy Sándor elnöklete alatt a végtárgyalást. Vádlott Major Mihály beismerte a terhére rótt bűnös cselekményt, de csak két ütésre emlékszik és azt állítja, hogy a lőcsöt Béres kezéből csavarta ki. ellenkezőt vallanak azonban a tanuk  kiknek meghiteltetése, s a vád és védő beszédek után az elnök kihirdeti az ítéletet, a mely szerint Major Mihály a szándékos emberülés bűntettében (279 szakasz)  bűnösnek mondatik ki és ezért 8 évi fegyházbűntetsreitéltetik, a kenyérkereső nélkül maradt özvegy kártérítésével polgári perútra utasíttatik. Az ügyész föllebbezett. Az özvegy is azzal az indokkal, hogy „halál, halált kíván”.

„Megint ölt a bor!” mondanák erre a tapasztalt nyomozók, bűnügyi-technikusok. Pályafutásom során sajnos nagyon sok ezzel az 1888-as esettel szinte pontról-pontra azonos ügyben dolgoztam már. Az ital hülyeséggel kombinálva rendszeresen megszedi a maga vámját. 

Munkácsy Mihály: "A csárda belseje" 1981

Egyik érdekessége a történetnek, hogy az eset 1888. augusztusában történik és a tisztelt bíróság októberben már döntést hozott! Ez azért is különösen izgalmas adat, mert a vidéki közrendet biztosító csendőrség nem nyomozott öléses ügyekben! Ezekhez városi felügyelő-nyomozókat delegáltak, akik leutaztak a bűncselekmény helyszínére, ott elszállásolták a Kollégát, aki aztán lefolytatta az eljárás bűnügyi szakmai részét. A boncolást, halottszemlét általában a halottasház leakasztott ajtaján végezték, a kihallgatásokról kézzel írt feljegyzések készültek, hiszen akkor még írógép nem is létezett. Mindenhová vonattal, lóval közlekedtek és este csak a petróleum, meg a gyertya lángja világított, ami szintén nem könnyítette meg a munkát. A felügyelők teljesen magukra voltak utalva, szakmai segítséget csak nagyon nehézkes módon levélben vagy futár útján kérhettek. De az is igaz, hogy ezek a „delegált felügyelők” éppen a vázolt körülmények miatt, magasan képzett, nagy szakmai tapasztalattal és tekintéllyel rendelkező szakemberek voltak. Képesek voltak elvégezni ezt a feladatot. A nehézségek ellenére 2 hónap alatt bíró elé került az ügy és az elsőfokú döntés is megszületett.

Ma egy hasonló ügyben lefolytatott büntetőeljárás óriási apparátussal, mindenféle technikai eszközökkel, gépkocsikkal, mobiltelefonokkal, számítógépekkel megtámogatva is több éves folyamat.

Zsigeprusztaezt követően jó ideig nem adott témát, újabb szenzációt a sajtó számára. Egészen 1934 decemberéig!

Ekkor a KIS UJSÁG-ban jelent meg hosszú cikk „MEGHALT A KIS PÁSZTORFIÚ, MERT TILOSBA TÉVEDTEK A TEHENEK” címmel. Az írásból szemelvényezve:

„…Szomorú történet bontakozik ki abból a feljelentésből, amelyet egy gyászbaborult anya tett a tápiósági csendőrörsön, és amely most fogja foglalkoztatni a pestvidéki törvényszék vizsgálóbíráját és az ügyészséget. Jelentéktelen kis esetből megrázó tragédia és bűnügy lett.

Bűncselekmény, amelynek szenvedő hőse a kis 15 éves parasztgyerek, aki a szomszédba ment vizet inni és ezalatt a tehenek a tilosba tévedtek. A tettes egy hatalmas erejű molnár segéd, aki a fiúcskát állítólag összerugdosta, felbújtóként pedig az uradalom intézője szerepel a feljelentés szerint. …”

„…Inoka Ferencné a tápiósági csendőrségen bejelentette, hogy 15 éves László nevű fia szeptember 11-én Budapesten a Szent István Kórházban meghalt.

Az asszony szerint a fia január elsejétől szeptember 6-it a Tápióság község határában lévő Zsigeri Puszta gazdaságában mint tehenész volt alkalmazva. Szeptember elsején midőn fia a gazdaságban a reábízott 14 darab tehenet őrizte, megszomjazott s a közelben lakó Szabó Józsefné házába ment vizet inni. A legelésző teheneket barátjára Kelle Károlyra bízta. Amíg a fiú távol volt a tehenek széjjel széledtek és a szomszéd lejkaszált területére mentek, ahol a boglyába összerakott szénát szétszórták.

Agócs János mondja az asszony efőlőtti haragjában úgy megverte fiamat, hogy kórházba kellett szállítani és a bántalmazás következtében három nap mulva meghalt…”

„…Agócs János tápiósági molnársegéd egy pillanatig sem tagadja a történteket. Beismerem –mondotta- hogy szeptember elsején Inoka Lászlót kergettem, majd amikor utolértem belérúgtam. Tetszik tudni az úgy volt, hogy az uradalmi tehenek az én földemre tévedtek és a sarjúszéna boglyát széthányták. Én bepanaszoltam Elek Imre intéző úrnál, aki nagyon dühös lett e miatt és at mondta, hogy adjak egy-két pofont az Inoka gyereknek. Hát én kérem utánaszaladtam és teljesítettem az intéző úr parancsát. Elismerem, hogy bizony jól megvertem, de az nem igaz, hogy a gyerek vért hányt volna, mint ahogy mondják.

-ha az intéző úr nem biztatta volna fel magát, akkor is bántotta volna a fiút? – tettük fel a kérdést Agócs Jánosnak.

-Akkor miért bántottam volna? Nekem nem okozott csak öt pengő kárt… „

Innentől hosszas fejtegetéssel telik az írás, mivel sokan látták az esetet. Tanukat szólaltat meg a szerző, akik elmondják, hogy a földön is rugdosta Agócs a gyereket. Sőt olyan kijelentést is tett később, hogy 

„ …Ha tudtam volna, hogy meghal, még adtam volna neki vagy hat pofont…”

, de az is lehet, hogy az már csak a mai híradásokban is rendre tapasztalható, a „falurádió” pletykamosodáján többször átment történet színesítés. Mindenki előtt ismert a zöldre festett vaskerítés előtt nyilatkozó otthonkás néni, aki saját bevallása szerint nem látott semmit, de erről a semmiről hosszasan tud beszélni az RTL híradó stábjának.

Kondorosi régi csárda épületei. A zsigeri csárda is hasonló látképpel nézhetett ki

Számunkra az utolsó bekezdés tartalmaz még érdekes részleteket:

„…Ez a kis Inoka Laci halálának rejtélyes, szomorú története. Most már a hatóságok feladata lesz kibogozni , hogy milyen okozati összefüggés van a bántalmazás, főként a megrugdosás, és a halál bekövetkezése között. ezt pedig csak a sírból való felvétel, és a boncolás tisztázhatja..:”

És, hogy ez a boncolás megint a halottasház leakasztott ajtaján történt-e? Nagy valószínűséggel igen, hiába telt el 46 év a két eset között, ez a gyakorlat vidéken még nagyon sokáig élt, én még 1999 körül részt vettem ilyen bizonyítási eseményen a pilisi temetőben.

Az idő homokja pergett tovább és lassan betemette Béres János, Major Mihály, Inoka László, Agócs János és a többiek emlékét. Eltűntek Zsigerpusta házai, elenyészett a csárda. Sajnos az írott sajtó is csak az ilyen tragikus, szomorú történeteket őrizte meg, de legalább ezeket megőrizte.

Köszönöm a figyelmet! 

 A találkozó résztvevői 

A valamikori Zsigeri Szeles csárda emlékére állított oszlop.

Zsigerpuszta és a csárda nem csak a sajtóban örződött meg, hanem a nép ajkán nóta formájában is. A következő találkozón -ami reményeink szerint 2023-ban lesz- már ezt a nótát ismerve és majd együtt énekelve készüljünk. 

Zsiger pusztán van egy tanya,

Jó emberem a gazdája,

Ha én azzal szót válthatok,

Pandúrkézre sosem jutok.

 

A tanyai kicsi házban,

Nincsen világ az ablakban,

De én azért be-bejárok,

A babámnál nála hálok.

 

Zsiger pusztán Szeles csárda,

Környes-körül szellő járja,

De már csak a bánat járja,

Mert nincs betyár a pusztában.

Betyár a pusztán. Jelenet a "Talpunk alatt fütyül a szél" (1976) című Szomjas György filmből. 

Surman Zsolt

2022.06.28.