"... ZSIGER PUSZTÁN VAN EGY TANYA ..."
RENDKÍVÜLI TÖRTÉNELEM ÓRA
BŰNÜGYI HÍREK A MÚLTBÓL
Itt vagyunk a majdnem elfeledett Zsigerpusztai csárda helyén. Ma már csak őzek-fácánok lakják a tájat, időnként a gazdák, túrázók járják földjét. Pedig hajdan itt is emberek élték mindennapjaikat: A hétköznapok történéseit akkoriban sem jegyezte fel senki, ahogy most sem. Ugyan ki dokumentálja naponta a reggeli kávézását, munkába indulást, fűnyírást stb… Pedig idővel ezek ugyanolyan érdekesek, sőt ha nem érdekesebbek lennének mint a világrengető nagy események.
Zsigerpuszta ősidők óta lakott hely amiről régészeti leletek tudósítanak, de a Török-korig nem sok írásos emlék őrződött meg Zsigerpuszta létezéséről, történelemkönyvekbe kívánkozó nagy események sem zajlottak itt.
A Török adminisztráció irataiban már feltűnik Zsigerpuszta neve kataszterekben, adózási-, peres- iratokban, de valljuk be még senki nem rágta tövig a körmeit az izgalomtól egy-egy jól sikerült adóösszeírás számadatait böngészgetve.
Aztán az 1800-as években elkezdtek terjedni az
újságok, napilapok, ahová bizony már akkor is kellett a bulvártéma, a nagyközönséget
érdeklő, újságot eladó szenzáció. Ha nem is tömegesen, de van példa
Zsigerpuszta sajtó béli említésére.
1837-ben a Hazai
Tudósítások-ban megjelent hirdetés szerint:
„…KOCSMÁK HAZSONBÉRLÉSE.
Szabad Királyi Pest Városától Szolnoknak vezető országúton 3
órányi távolságra fekvő kistói nevezetű, - nemkülönben Zsigeri Pusztán 4 óra
járásnyira lévő, és tekintetes nemes egri főkáptalan monori uradalmához
tartozandó két kocsmák a hozzájok tartozandó szántóföldekkel, rétekkel, és
legelőkkel jövő 1838 esztendő Januar 30kán három, vagy hat esztendőkre is
Monoron uradalmi háznál tartandó licitatio útján árendába fognak adatni...”
Itt elgondolkodtató a 3 órányi távolság, mert egyrészt
a délutáni csúcsforgalomban ez ma is hasonló ideig tart autóval, másrészt érzek
itt némi jóindulatú csúsztatást, mert az akkori Pest dél-keleti irányban a mai
Orczi térnél ért véget. Szent-lőrinc még önálló falu volt. Az Orczi tértől a monori
Kistói-Csárda kb. 31 km. távolságra van. Jó hátaslóval ügetésben teljesíthető 3
óra alatt ez a táv, de szekéren zötyögve, gyalogolva inkább a 6 óra a reális.
Zsigeri Puszta a régi országúton olyan 42 km-re volt Pesttől, így a 4 óra
járást is fogadjuk kellő fenntartásokkal.
Pörgessük meg az idő nagy kerekét; lezajlik a
1848-49-es forradalom és szabadságharc, megtörténik a kiegyezés, megalakul a
Monarchia duális állama, óriási változások formálják át Magyarországot,….száguld
a történelem…. így jutunk el 1888. októberéig, amikor is a PESTI HÍRLAP-ban jelenik meg egy félhasábos írás „A LŐCS” címmel a
„TÖRVÉNYKEZÉS” rovatban!
„… A lőcs
Folyó év augusztus 14-én Major Mihály gombai lakos a monori
vásárról jövet betért a zsigeri csárdába. Itt összeakadt több felubeliével,
valamint 3 tápiósághi emberrel a kikkel délelőtt fél tíz órától fogva, késő
délutánig borozgatott. Eleintén tréfálózva kötöszködtek egymással s mikor az
egyik tápiósághi „első legény” csupa pajzánságból nyakon cserdítette volna
Majort úgy, hogy az a falnak esett a zsidó korcsmáros kiakolbolította a
gombaiakat.”
Álljunk meg egy pillanatra! Mindannyian
környékbeliek vagyunk, és akárhogy nézzük ezt a dolgot sehogy nem esik útba a Monori
vásárról Gombára hazafelé menet a zsigeri csárda, ahol most éppen vagyunk! Itt
valami zsiványság lehet a történetben, mert a gombaiak a vásárról, vélhetően már
teli erszénnyel, valahogy itt kötöttek ki, és derekasan italoztak jó fél napon
át.
A csárdák különös, szinte törvényen kívüli helyek voltak. Idegenek, utazók, betyárok ételt, italt, éjjeli szállást, igás állátoknak ellátást kaphattak itt. A csárdás korcsmáros vezényelte és tartotta működében az itt folyó színes életet. Mivel a csárdák általában a településektől messze, vagy azok szélén álltak kiváló helyszínei voltak a konspirációnak, sötét ügyek intézésének. Nem véletlen, hogy a betyártörténetek rendszeres helyszíne a csárda. Pest-vármegye híres betyár fosztogatója Bogár (Szabó) Imre is megfordulhatott akár a zsigeri csárdában is, hiszen ezen a tájon is tevékenykedett.
És ahová a betyár a zsivány jár, ott hamar
megjelenik a zsandár is. Igy máris egy „vadnyugati” történetben találjuk
magunkat….
Tápiósági barátaink jelenléte már nem ilyen
rejtélyes, hiszen itt laknak a dombon túl, nekik ez hazai terep, valószínűleg
ez volt a konfliktus forrása is, ugyan ki tűri meg az idegen legényt a kedvenc kocsmájában?
De folytassuk az újságcikket
„…A gombaiak vasvillára kaptak, azonban a szomszédos haszonbérlő emberei a lármára elősiettek és lefegyverezték őket. Mintha semmi sem történt volna, újra vissza sompolyogtak a csárdába és nyakalták tovább a bicskanyitó lőrét.
Azonban a fegyverszünet nem sokáig tartott. A sághiak ostornyéllel kezdtek „enyelegni” és a vége a dolognak újra az lett, hogy a gombaiak újra „kinyomódtak” az udvarra. Major Mihály a dupla kidobatás fölött oly éktelen dühbe jött, hogy Béres János tápiósághi lakos szekeréről egy megvasalt lőcsöt akasztott le, és azzal az 5 gyermekkel megáldott Béres Jánost, aki az egész idő alatt a civódó feleket akarta kibékíteni, orozva, hátulról leütötte, úgy, hogy az azonnal szörnyet halt, a földön fekvő embernek ezután fejét a felismerhetetlenségig összezúzta.
Ezen ügyben a Pestvidéki Törvényszéknél ma tartották meg, Gróffy Sándor elnöklete alatt a végtárgyalást. Vádlott Major Mihály beismerte a terhére rótt bűnös cselekményt, de csak két ütésre emlékszik és azt állítja, hogy a lőcsöt Béres kezéből csavarta ki. ellenkezőt vallanak azonban a tanuk kiknek meghiteltetése, s a vád és védő beszédek után az elnök kihirdeti az ítéletet, a mely szerint Major Mihály a szándékos emberülés bűntettében (279 szakasz) bűnösnek mondatik ki és ezért 8 évi fegyházbűntetsreitéltetik, a kenyérkereső nélkül maradt özvegy kártérítésével polgári perútra utasíttatik. Az ügyész föllebbezett. Az özvegy is azzal az indokkal, hogy „halál, halált kíván”.
„Megint ölt a bor!” mondanák erre a tapasztalt
nyomozók, bűnügyi-technikusok. Pályafutásom során sajnos nagyon sok ezzel az
1888-as esettel szinte pontról-pontra azonos ügyben dolgoztam már. Az ital hülyeséggel
kombinálva rendszeresen megszedi a maga vámját.
Ma egy hasonló ügyben lefolytatott büntetőeljárás
óriási apparátussal, mindenféle technikai eszközökkel, gépkocsikkal,
mobiltelefonokkal, számítógépekkel megtámogatva is több éves folyamat.
Zsigeprusztaezt követően jó ideig nem adott témát,
újabb szenzációt a sajtó számára. Egészen 1934 decemberéig!
Ekkor a KIS
UJSÁG-ban jelent meg hosszú cikk „MEGHALT A KIS PÁSZTORFIÚ, MERT TILOSBA
TÉVEDTEK A TEHENEK” címmel. Az írásból szemelvényezve:
„…Szomorú történet bontakozik ki abból a feljelentésből, amelyet
egy gyászbaborult anya tett a tápiósági csendőrörsön, és amely most fogja
foglalkoztatni a pestvidéki törvényszék vizsgálóbíráját és az ügyészséget.
Jelentéktelen kis esetből megrázó tragédia és bűnügy lett.
Bűncselekmény, amelynek szenvedő hőse a kis 15 éves
parasztgyerek, aki a szomszédba ment vizet inni és ezalatt a tehenek a tilosba
tévedtek. A tettes egy hatalmas erejű molnár segéd, aki a fiúcskát állítólag
összerugdosta, felbújtóként pedig az uradalom intézője szerepel a feljelentés
szerint. …”
„…Inoka Ferencné a tápiósági csendőrségen bejelentette, hogy 15
éves László nevű fia szeptember 11-én Budapesten a Szent István Kórházban
meghalt.
Az asszony szerint a fia január elsejétől szeptember 6-it a
Tápióság község határában lévő Zsigeri Puszta gazdaságában mint tehenész volt
alkalmazva. Szeptember elsején midőn fia a gazdaságban a reábízott 14 darab
tehenet őrizte, megszomjazott s a közelben lakó Szabó Józsefné házába ment
vizet inni. A legelésző teheneket barátjára Kelle Károlyra bízta. Amíg a fiú
távol volt a tehenek széjjel széledtek és a szomszéd lejkaszált területére
mentek, ahol a boglyába összerakott szénát szétszórták.
Agócs János mondja az asszony efőlőtti haragjában úgy megverte
fiamat, hogy kórházba kellett szállítani és a bántalmazás következtében három
nap mulva meghalt…”
„…Agócs János tápiósági molnársegéd egy pillanatig sem tagadja a
történteket. Beismerem –mondotta- hogy szeptember elsején Inoka Lászlót
kergettem, majd amikor utolértem belérúgtam. Tetszik tudni az úgy volt, hogy az
uradalmi tehenek az én földemre tévedtek és a sarjúszéna boglyát széthányták.
Én bepanaszoltam Elek Imre intéző úrnál, aki nagyon dühös lett e miatt és at
mondta, hogy adjak egy-két pofont az Inoka gyereknek. Hát én kérem
utánaszaladtam és teljesítettem az intéző úr parancsát. Elismerem, hogy bizony
jól megvertem, de az nem igaz, hogy a gyerek vért hányt volna, mint ahogy
mondják.
-ha az intéző úr nem biztatta volna fel magát, akkor is bántotta
volna a fiút? – tettük fel a kérdést Agócs Jánosnak.
-Akkor miért bántottam volna? Nekem nem okozott csak öt pengő
kárt… „
Innentől hosszas fejtegetéssel telik az írás, mivel sokan látták az esetet. Tanukat szólaltat meg a szerző, akik elmondják, hogy a földön is rugdosta Agócs a gyereket. Sőt olyan kijelentést is tett később, hogy
„ …Ha tudtam volna, hogy meghal, még adtam volna neki vagy hat pofont…”
, de az is
lehet, hogy az már csak a mai híradásokban is rendre tapasztalható, a
„falurádió” pletykamosodáján többször átment történet színesítés. Mindenki
előtt ismert a zöldre festett vaskerítés előtt nyilatkozó otthonkás néni, aki
saját bevallása szerint nem látott semmit, de erről a semmiről hosszasan tud
beszélni az RTL híradó stábjának.
„…Ez a kis Inoka Laci halálának rejtélyes, szomorú története.
Most már a hatóságok feladata lesz kibogozni , hogy milyen okozati összefüggés
van a bántalmazás, főként a megrugdosás, és a halál bekövetkezése között. ezt
pedig csak a sírból való felvétel, és a boncolás tisztázhatja..:”
És, hogy ez a boncolás megint a halottasház
leakasztott ajtaján történt-e? Nagy valószínűséggel igen, hiába telt el 46 év a
két eset között, ez a gyakorlat vidéken még nagyon sokáig élt, én még 1999
körül részt vettem ilyen bizonyítási eseményen a pilisi temetőben.
Az idő homokja pergett tovább és lassan betemette
Béres János, Major Mihály, Inoka László, Agócs János és a többiek emlékét.
Eltűntek Zsigerpusta házai, elenyészett a csárda. Sajnos az írott sajtó is csak
az ilyen tragikus, szomorú történeteket őrizte meg, de legalább ezeket
megőrizte.
Köszönöm a figyelmet!
Zsigerpuszta és a csárda nem csak a sajtóban örződött meg, hanem a nép ajkán nóta formájában is. A következő találkozón -ami reményeink szerint 2023-ban lesz- már ezt a nótát ismerve és majd együtt énekelve készüljünk.
Zsiger pusztán van egy tanya,
Jó emberem a gazdája,
Ha én azzal szót válthatok,
Pandúrkézre sosem jutok.
A tanyai kicsi házban,
Nincsen világ az ablakban,
De
én azért be-bejárok,
A babámnál nála hálok.
Zsiger pusztán Szeles csárda,
Környes-körül szellő járja,
De már csak a bánat járja,
Mert nincs betyár a pusztában.
Surman Zsolt
2022.06.28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése