Pohár-Szélmalom építés (3. rész)

  „Pohár-Szélmalom”  építése

3. rész

III.pad.

MIVEL ÉS MIBŐL KÉSZÜL?

szétdobálva csak lom
tudd meg ami ma lom
összerakva malom
szélmalom gőzmalom

Szalóki Sándor: „Lomtár”

A munkát anyagbeszerzéssel kezdjük. A régmúlt malmait építő faragómolnárok is hosszabb ideig gyűjtögették, hordták össze az építés helyére a szükséges építőanyagokat. Már a megfelelő helyszínt megtalálni sem volt egyszerű. Nyugodt, egyenletes széljárású, nyílt területet kerestek, ami elég közel van a településhez is, hogy az őrlető gazdáknak nem kelljen messzire vinni a gabonájukat. A szélmalmot dombtetőre építették, ezzel a talajközeli örvénylő légáramlatokból a lehető legmagasabbra kiemelve a vitorlákat. Ha nem volt természetes domb, akkor összehordtak egy kisebb-nagyobb halmot. A hely megválasztását nehezítette, hogy a telket meg kellett venni, és hiába volt egy helyszín ideális, ha attól nem kívánt megválni tulajdonosa. Az elöljáróságoktól, városi tanácsoktól, földesuraktól is engedélyt kellett kérni a malomlétestésre, és a céhek is beleavatkoztak a folyamatba érdekeik mentén. Eleink sem voltak mentesek a mindent megnehezítő bürokrácia, pereskedés, intrika, korrupció mindennapi keserű nyűgétől, ami szintén akadályokat gördíthetett az új malom megszületésének útjába.  

12. kép. Az építéshez szükséges keverőpálca, gemkapocs, műanyag cső, fogpiszkáló és gyufaszál

13. kép. A szükséges nagyméretű gemkapocs a bal oldalon

Ha szerencsés volt az építőmester közvetlenül a malom mellett termelhette ki a falazáshoz szükséges, megfelelő minőségű agyagot, így alakult ki sok malom mellett kis tavacska az idővel vízzel feltöltődött agyagosgödörből. Az alföldön ritka kincs a kő, ezt messziről kellett hozatni szekerekkel az alaphoz. Ezért nem is mindig raktak kő alapot, ekkor igásállatokkal tiportatták, zömítették a talajt megelőzendő a malomtorony megsüllyedését. A téglaburkolathoz, vagy falazáshoz nagy mennyiségű tégla kellett (tisztán téglaépítéshez 75.000.-85.000. darabot használtak fel). A fa szerkezet nagyrészt első osztályú, vastag tölgyfából készült, de használtak fenyőt, akácot, somfát, stb.. is. A faanyag kiválogatása, helyszínre szállítása nagy szakértelmet kívánó munka volt, mert az egyes gépelemekhez a megfelelő tulajdonságokkal rendelkező fajtájú, és minőségű fát kellett -sokszor még lábon- megtalálni, kitermelni, feldolgozni. Ezeken felül még számos kisebb-nagyobb alkotóelemhez (tetőzsindely, vasalatok, csapágyak, malomkövek stb…) kellett az anyagokat beszerezni, lovas kocsikkal, ökrös szekerekkel összehordani. A malomépítés előkészületei költséges sok utánajárást igénylő folyamata időben is nagyon elhúzódhatott.

A „Pohár-Szélmalom” építőjének ennél lényegesen könnyebb dolga lesz, csak az alább felsorolt, viszonylag könnyen beszerezhető matériákra lesz szüksége:

1.)   1 db. 340 ml-es (12 oz.) papírpohár. *

2.)   4 db. 5mm széles 14 cm hosszú fa kávékeverő pálcika**

3.)   1 db. fa fogvájó

4.)   1 db. gyufaszál (családi gyufa)

5.)   1 db. kb. 2,5 mm külső átmérőjű műanyag cső***.

6.)   3-4 db. bambusz saslikpálca

7.)   1 db. nagyméretű, (50 mm-es) gemkapocs

8.)   3 db. kisméretű gyöngy

9.)   2 db. A/4-es műszaki rajzlap (dipa, karton)

10.) 2 db. A/4-es fénymásolópapír

11.) 1 db. 4-5 cm átmérőjű kavics

12.)  1 db. kb 20x20 cm-es hullámkarton

*: vályogfalú malomhoz a fehér pohár a megfelelő, ez jól imitálja a meszelt falat. Téglaborítású, tégla építésű malomhoz világosbarna színű, újrahasznosított papírból készült poharat szerezzünk be. Használhatunk nagyobb 450 ml-es (16 oz.) poharat is, ekkor mindenképpen 4 szintes malmot építsünk (ablakok 4 sorban legyenek rajta) a magasabb torony miatt. A papírpoharakat vásárolhatunk újonnan, de sokkal jobb ha a gyorséttermekben, kávézókban kapottakat használjuk fel, így azok új életre kelnek a helyett, hogy a szemétbe kerülnének. A mintás, színes poharakat vonjuk be fehér, vagy barna papírral, de le is festhetjük őket.

**: a fa kávékeverőket szintén gyorséttermekben, kávézókban „menthetjük meg” a kukától.

***: A célnak alkalmas az üres tollbetét, cső alakú nyalóka pálca, vagy bármely más vékony műanyag-, fém-cső. 

14. kép. Lehetőségek a műanyag cső beszerzésére

15. kép. Az építés szerszámai, eszközei

A kivitelezéshez szükséges segédanyagok és ragasztók:

 1.)   pillanatragasztó

2.)   Folyékony ragasztószer (Technokol Rapid, D3 faragasztó, esetleg stift-ragasztó)

3.)   melegragasztó pisztoly

4.)   varrócérna

5.)   dekoráláshoz színes filcek, festékek, ceruzák, ecsetek, stb…

Az építés szerszámai:

1.)   olló

2.)   szike (sniccer, tapétavágó kés)

3.)   fémvonalzó (egyenes fémlap, akár küszöbsín, fűrészlap is megfelel)

4.)   Vágó alátét (PVC lap)

5.)   hajtás-él karcoló *

6.)   Ø 1 mm-es fúrószár **

7.)   Szúró ár ***

8.)   akkumulátoros fúrógép

9.)   ceruza

10.) Fültisztító pálcika

11.) Szorítócsipesz

*: az élkarcoló a hajtási vonalak előmunkáláshoz szükséges, használatával pontos, és szép hajtásvonalat tudunk készíteni. Ez lehet egy kúposra köszsörült végű szeg, kifogyott golyóstoll (ez a legjobb), kis csavarhúzó, olló-, kés-foka, stb...A lényeg, hogy ne vágja, szaggassa a papírt, hanem azon könnyen futva csak egy kis benyomódott árkot hagyjon maga után a felületben.

**: a szerszámlista említi az Ø1 mm fúrót amivel a vitorlatengely helyét fogjuk kialakítani. Még egy jól felszerelt műhelyben is előfordulhat ennek hiánya, mivel könnyen eltörnek, elkallódnak ezek az apró szerszámok. Egy átlag háztartásában meg jó eséllyel nincs is. Azért az egyetlen furatért pedig kár lenne vásárolni egyet.... inkább készítsünk magunknak egy egyszerű barkács-fúrót, amivel fába elkészíthető pár furat. A nagy gem-kapocsból vágjunk le egy 30 - 40 mm-es egyenes darabot. Fúrógépbe fogva ( olyan 15 mm lógjon ki belőle) reszelővel, a drótdarabot megforgatva reszeljünk rá egy kb. 60 fok csúcsszögű kúpot (15. kép) . Ezt követően az így kihegyezett drótot vegyük ki a tokmányból és a hegyénél, oldalról reszeljük be az átmérő feléig (16. kép) . Így egy nagyon egyszerű, de jól működő szükségúrót kapunk. A tartóssága az anyagminőségtől függ, a gem-kapocs lágy anyaga maximum 2-3 furat elkészítését teszi lehetővé, de ez pont elég is lesz, mivel összesen egy lyukat kell készítenünk vele, ráadásul ebbe a furatba garantáltan szorosan fog illeszkedni a szintén a gem-kapocsból készített tengely.

***: bőrműves szúróár hiányában egy köszörűgéppel kihegyezett és kis fa fogantyúba fogatott szeg, vagy kerékpárküllő darab is megfelelő. 

16. kép. A kúpos drótvég kialakítása

17. kép. A vágóélet kialakítása reszeléssel

A szerszámok, kellékek között nem lett felsorolva, de szükség lesz még egy számítógépre és nyomtatóra a rajzok kinyomtatásához.

Töltsük le és nyomtassuk ki a malom rajzait:

1.) "Pohár_Malom_4_1.pdf" a modell 3-nézeti rajzait ábrázolja, tartalmazza az alkatrészlistát, és az alátétlemez rajzát (a nagy ovális alakzat). Ezt a rajzot normál fénymásoló papírra kell kinyomtatni. 

18. kép. A modell nézeti rajzai

A rajz letöltése >>>

2.) "Pohár_Malom_4_2.pdf" a fa- és fémalkatrészek műhelyrajzait, és a vitorla forgását biztosító csapágyszerkezet összeállítási rajzát ábrázolja. Ezt a rajzot is normál fénymásoló papírra kell kinyomtatni. 

19. kép. A malomsapka szerkezete és fa alkatrészek rajza

A rajz letöltése >>>

3.) "Pohár_Malom_4_3.pdf" rajzon a malomsapka , a vitorlák és a támkerék alkatrészek láthatóak. Ez már kartonra, műszaki rajzlapra, dipa-ra vagy más hasonló legalább 180 gramm/m2 tömegű papírlapra kell kinyomtatni, mivel ebből a lapból fogjuk kivágni az alkatrészeket.

20. kép. A malomsapka és vitorlák rajzai

A rajz letöltése >>>

4.) "Pohár_Malom_4_4.pdf" a negyedik és egyben az utolsó rajz az ablakokat, ajtókat és ezek beállító sablonjait tartalmazza. Ezt is műszaki rajzlapra/dipa-ra nyomtassuk mivel ezek az alkatrészek is a papírlapból lesznek kivágva.

21. kép. Az ajtók és ablakok rajzai

A rajz letöltése >>>

Az Acrobat Reader program alapesetben a papírmérethez margókkal igazítja a rajzokat ezért azok kinyomtatva biztosan mérethibásak, torzak lesznek! Mivel a malom alkatrészeit a kinyomtatott lapokból fogjuk kivágni, a hibás nyomat , hibás alkatrészeket eredményez, amikből a modell nem állítható össze! Ennek elkerülésére ezeket a beálltásoknál válasszuk : " Nyomtatás > További beállítások > Méretezés (%) > 100 > Nyomtatás " 

22. kép. Mérthelye rajzot eredményező nyomtatási beállítások

 A kinyomtatott rajzokat ellenőrizzük a jobb felső sarokban található skála segítségével! Sajnos vannak nyomtatók, amik a leg gondosabb beállítás mellett is kicsit torzult nyomatot készítenek. Ezzel sokat nem lehet kezdeni, és +-1...2% hiba még elfogadható! Ez azt jelenti, hogy ha az ellenőrző skála nem pont 50 mm hosszú, hanem 49...51 mm közötti értéket mérünk az nem befolyásolja lényegesen a munkánk minőségét, az elkészült modell ettől még jó lesz.

23. kép. A kinyomtatott rajzok mérethelyességének ellenőrzése

JEGYZETEK:

További malmos érdekességek: Gomba és a Világ, Kis és Nagy Malmai 

Képek forrása:

12. kép. Az építéshez szükséges keverőpálca, gemkapocs, műanyag cső, fogpiszkáló és gyufaszál. A szerző saját felvétele

13. kép. A szükséges gemkapocs a bal oldali nagyméretű típus. A szerző saját felvétele

14. kép. Lehetőségek a műanyag cső beszerzésére. A szerző saját felvétele

15. kép. Az építés szerszámai, eszközei. A szerző saját felvétele

16. kép. A kúpos drótvég kialakítása. A szerző saját felvétele

17. kép. A vágóél kialakítása reszeléssel. A szerző saját felvétele

18. kép. A modell nézeti rajzai. A szerző saját felvétele

19. kép. A malomsapka szerkezete és fa alkatrészek rajza. A szerző saját felvétele

20. kép. A malomsapka és vitorlák rajzai. A szerző saját felvétele

21. kép. Az ajtók és ablakok rajzai. A szerző saját felvétele

22. kép. Mérthelye rajzot eredményező nyomtatási beállítások . A szerző saját felvétele

23. kép. A kinyomtatott rajzok mérethelyességének ellenőrzése. A szerző saját felvétele

Surman Zsolt

2022.12.26.

Pohár-Szélmalom építése (2.rész)

 „Pohár-Szélmalom”  építése

2. rész

II.pad.

JÓL ELLESNI A JÓT

Végre ott a város,
Közepén a templom, nagy komoly tornyával,
Szanaszét a város végén a szélmalmok
Széles vitorlákkal.
Ugy szeretek állni
A szélmalmok előtt! elnézem ezeket,
Amint vitorlájok hányja, egyre hányja
A cigánykereket.

Petőfi Sándor, 1848,  „A Kiskunság”

Ejtsünk pár szót a „Pohár-Szélmalom” modellben is megmintázott magyar-szélmalomról. A török hódoltságot megelőző időszakban Magyarországon nem volt ismert a szélmalom. Csak vízimalmok és szárazmalmok üzemeltek a kárpát-medencében. Ez a reformáció idején változott meg gyökeresen, amikor 1623 és 1795 között nagyszámú magyar diák jutott el Holland egyetemekre (Leiden,Franeker, Utrecht stb…). Ott megismerhették a kiforrott szerkezetű, tornyos szélmalmokat. Az érdeklődő, nyitott szemmel járó honfitársaink el is hozták Magyarországra az akkori kor egyik csúcstechnológiáját jelentő malomszerkezetet. Sokáig nyelvünkben is megőrződött ez az esemény, mert a tornyos szélmalmokat több tájegységen holland-malom-nak nevezték. A malmok honosítása nem szolgai másolásban merült ki, hanem a látott jó példát a hazai viszonyokhoz, lehetőségekhez alakítva alkalmazták. Így született meg a szélmalmok egy sajátságos, önálló típusa a magyar-szélmalom. 

07. kép. Szélmalom belső gépészete, a sebeskerék padon.

A magyar szélmalmok tornya kezdetben vályogból épült, rakott terméskő alapra (pl. Dorozsma, Kikunfélegyháza). Később a külső felületükön téglaborítást kaptak (pl. Kunhegyes), ami megvédte az esőtől, ez különösen a legfelső szinten (szelespad) volt fontos, ahol a malomsapkáról közvetlenül a ferde falra csorog az esővíz. A burkolat nélküli malmok vályogfala állandó karbantartást (tapasztást, meszelést) igényelt. Ennek elmaradásakor hamar tönkrement, erodálódott a falazat. A vályog építési technológiája, és szilárdsága nem engedi meg igazán magas épületek készítését, ezért a klasszikus magyar-malom tornya jellegzetesen alacsony (9-11 méter), tömzsi, csonkakúp alakú. Az igények növekedésével áttértek a tisztán tégla építésre és ekkor születtek az olyan magas, nagy malmok mint a karcagi, vagy a debreceni. Más területekhez hasonlóan itt is léteznek unikális megoldások, például a Tés határában álló terméskő falazatú, deszkavitrolás szélmalmok.

08. kép. Szélmalom Tés határában

A belső szerkezet és a malomgépezet szinte teljes egészében fából készült. A szintek (padok) tartógerendái a falazatban kialakított párkányokra támaszkodtak, rájuk deszkapadlót fektettek. A nagytengelyt, vagy más néven bálványt már az építés kezdetén beállították a majdani malom közepébe és lényegében köré húzták fel az épületet. A falazott tornyon belül felépítettek egy belső támrendszert is, erre kerültek a kőjárat, tengelyek, vaspalló stb… Statikai szempontból a malomtorony csak a toronysapkát tartotta, a többi berendezést a belső struktúra vaskos oszlopai, gerendái hordozták. Ez a rugalmas, fa-szerkezet tehermentesítette és megvédte a tornyot a rezgésektől, és a malomgép okozta terhelésektől.

Az épületekhez hasonlóan az idő előrehaladtával fejlődött a műszaki tartalom is. A kezdeti, második gyorsító áttétel nélküli egy kőpáros megoldást (papucsos malom) felváltotta a két gyorsító áttételen keresztül forgatott alul hajtott, majd a felülhajtott malomkő. A külső sapkafordító-gerendákat felváltotta a csörlős, vagy fogasíves belső forgató mechanizmus stb… stb… A régi malmokat időnként átépítették, korszerűsítették felhasználva az új lehetőségeket, anyagokat. Ezért igen nehéz a malmokat kategorizálni, általános érvényű szabályokat felállítani, mert általában több korszak műszaki tartalma keveredik bennük. Törekedjünk inkább egy adott malom minél alaposabb megismerésére, mert minden példányuk egyedi, csak rá jellemző különlegességeket, meglepetéseket tartogat számunkra. Erre jó példa a már említett, a 08. képen látható Tési-szélmalom, ami a régi képeken még külső sapkafordító gerendával látható, ma már köteles csörlős, belső szerkezettel végzik a sapkafordítást, de az igazi különlegesség, hogy a fa koszorúgerenda helyett bányavasúti sínből hajlított koszorút kapott és azon a malomsapka csapágyazott ecélgörgőkön fut. Így a régi malom már sokkal korszerűbb szerkezeti megoldásokat is tartalmaz, mint amiket feltételeznénk róla. 

09. kép. Bakos-szélmalom jelzése Kecskemét határában az első katonai felmérés (1782-1785) térképén

Megemlítendő, hogy a kezdeti időszakban nem csak a Holland hatás érvényesült. Ugyan kis számban  hazánkban is épültek bakos-malmok. Ezt a technológiát Német nyelvterületről vettünk át, ezért megkülönböztetésül „Német-malom”-nak is nevezték őket. Tömegesen nem terjedtek el és hamar el is tűntek, a Holland típusú malmok mellől, így igen keveset lehet tudni kialakításukról. Sikertelenségük oka lehet, hogy Magyarországon a szélmalom az alföldeken jellemző, ahol hiány van minőségi faanyagból, míg a tornyos malmokhoz szükséges jó minőségű agyag (vályog, tégla alapanyag) nagy mennyiségben áll rendelkezésre.

10. kép. Tanyasi széldaráló

Külön csoportban lehetne vizsgálni a széldarálókat. Ezek kisméretű, nagyon leegyszerűsített malomszerkezetek. Ügyes kezű parasztgazdák, vagy munka nélkül maradt szélmolnárok készítették őket ellesett minták és saját kútfő alapján. Így ahány darab annyi féle furmányos, ügyes alkotmányról van szó. A kerekekkel ellátott, tologatható kis faházikótól (10.kép), a földbe vert oszlopra szerelt szélkeréken át a nagy malmokat mintázó mini vályogtornyos darálóig se szeri, se száma a barkácsmányoknak. Egy külön kötetet megtöltene csak a felsorolásuk, így ez itt, most sajnos elmarad. Ezekkel jellemzően már nem étkezési lisztet állítottak elő, hanem az állatoknak darálták a takarmányt, elsősorban kukoricát. Itt érdekes megemlíteni, hogy a kukorica maga is 1650 körül jelenik meg Magyarországon, jellemzően a kisgazdaságok haszonnövényeként, így a kukoricatermelés eszközeinek, módszereinek kialakulása egy időben történik a szélmalmok hazai elterjedésével, fejlődésével. A szélmalmok túlélése is nagyrészben a kukoricának köszönhető, hiszen megmaradt példányaikat még terménydarálóként használták akkor is, amikor már lisztőrlés nemesebb munkáját átvették a műmalmok. 

A „pohár-szélmalom” modell a magyar-malom korai, vályogfalas, vagy téglaburkolatos formáját idézi. Zömök csonkakúp alakú alacsony tornyára, kúpos malomsapka és négyágú rácsos vitorla kerül. A malomsapkát szélirányba állító fordítógerenda is megjelenik, amire a könnyebb mozgathatóságért egy szekérkereket illesztettek. A magyar-szélmalom érdekes jellemzője, hogy mindig két bejárati ajtaja van. Könnyen előfordulhat, hogy a szélirányba fordított malomsapka miatt éppen az ajtó előtt forog a vitorla. Ekkor se ki-, se be nem lehetne menni a malomba ezen az ajtón. A felelőtlenül, vagy figyelmetlenségből ezzel próbálkozó súlyos sérüléseket szenvedhet, akár meg is halhat a sebesen forgó vitorla ütésétől. A molnár ekkor bezárta a veszélyessé vált kijáratot és kinyitotta a másikat. Az ajtók helyét az uralkodó széliránynak megfelelően választották meg, hogy a nyitott ajtón keresztül a legkevesebb szél fújjon be a malomba. Pl. a hódmezővásárhelyi malomban az egyik keletnek, a másik délnek néz, igazodva az uralkodó Észak, Észak-Nyugati széljáráshoz.

11. kép. Pohár szélmalom modell

A malom szintjein (földszint és padok) ablakok vannak, az ezeken bejutó fény nagyon fontos a munkához, mert a malomban nem szívesen használtak semmilyen tüzet okozó eszközt, még pipázni is tilos volt a tűzveszély miatt, így a gyertya, mécses sem volt szívesen látott vendég odabenn. Ha mégis mesterséges megvilágításra volt szükség, mert jó szélben éjjel nappal őröltek megállás nélkül, azt nagyon vigyázva, körültekintően kezelték. Szintenként minimum egy, de inkább két-három ablakot vágtak a falba.  A padok száma változó. A legkorábbi (papucsos) malmokban két szint volt, a fejlődés következő lépcsőjét képező alulhajtós malmokban három, a legfejlettebb felülhajtós malmokban pedig már négy szint található. Így a modellen is az ablakokkal 3 vagy 4 szintre építsük be.

A modell a magyar-szélmalom jellegét bemutató erősen egyszerűsített szerkezet. Belső gépészete nincs, és a malomsapka sem elforgatható, viszont a vitorlája forog a szélben, és megjelenítjük a fordítógerendákat is. Természetesen, ha valaki továbbgondolná az eredeti tervet és mozgatható malomsapkát, belső szerkezetet stb… alakítana ki, akkor ehhez a munkához is jó kiindulási alap a bemutatott modell. 

A „Pohár-Szélmalom” modell léptékaránya csak közelítőleg határozható meg, mivel maguk a szélmalmok is változatos méretekkel rendelkeznek. A magyar-malom átlagos 10 m körüli magasságát figyelembe véve a modell kb. M 1:60 kicsinyítésű. Az elterjedt méretarányok között  1:43 (vasútmodell „0”-ás UK), 1:45 (vasútmodell „0”-ás lépték), 1:48 (harcjárművek, vasútmodel „0” scaleUsa/Eu) 1:58 (28 mm-es táblás harci játék figurák, pl.:Warhammer 40K),  1:64 (vasútmodell „S” lépték) környezetben helyezhető el.

JEGYZETEK:

További malmos érdekességek: Gomba és a Világ, Kis és Nagy Malmai 

Képek forrása:

07. kép. Szélmalom belső gépészete, a sebeskerék padon. A szerző saját felvétele

08. kép. Szélmalom Tés határában. A szerző saját felvétele

09. kép. Bakos-szélmalom jelzése Kecskemét határában az első katonai felmérés (1782-1785) térképén. Arcanum digitális tudománytár/térképek/ Európa a XVIII. században

10. kép. Tanyasi széldaráló. Szabad Föld, 2001. május 18. 12. oldal. 

11. kép. Pohár szélmalom modell. A szerző saját felvétele

Surman Zsolt

2022.11.18.

Pohár-Szélmalom építése (1.rész)

 

„Pohár-Szélmalom”  építése

1. rész

I. pad.

A MUNKÁRA FOGOTT SZÉL

Látod, mindig egymást váltva jön az árnyék meg a fény,
míg a világ körbe-körbe forog fáradt tengelyén,
vihar tépte szárnyakon, mint egy régi szélmalom.

(Michel Legrand)

A régmúlt malmait emberi-, állati-erő vagy a természet energiaforrásai hajtották. A vetett magtól a meleg kenyérig tartó hosszú folyamatban sokáig a malom volt az egyetlen összetett gépi berendezés, ami segítette az embert a nehéz munkában. Igyekeztek is mindenhol a helyi adottságoknak megfelelő malmokat létesíteni. A folyóvizekre vízimalmok, úszómalmok kerültek, az alföldeken szárazmalmok és szélmalmok épültek.

A molnárok az őrlésért szedett terményvámból, majd később pénzben fizetett díjból éltek, így elemi érdekük volt, hogy egy területen pontosan a felmerülő igényeket kielégítő malomkapacitás működjön se több, se kevesebb. Az Alföldeken, mezővárosokban ideális megoldás volt a szárazmalom, mivel az szinte bárhol felépíthető, üzemelése független a természet erőinek szeszélyétől. Mégis a szárazmalmokkal párhuzamosan nagy számban épültek a sokkal kiszámíthatatlanabb működésű és rosszabb minőségű lisztet adó szélmalmok is. Ennek az oka, hogy a szárazmalom kerengősátrában a malomszerkezetbe egy meghajtást biztosító igásállatot, általában lovat fogtak be. A lovat az őrlető gazdának kellett biztosítania, márha volt annyira vagyonos, hogy rendelkezzen ilyen értékes állattal, vagy tudott bérelni. Sokaknak viszont ez nem adatott meg, ők vagy otthoni kézimalommal állították elő a lisztet vagy a szélmalmokban őröltettek. Gyakori jelenség, hogy ugyanaz a molnármester egyszerre üzemeltet szélmalmot és szárazmalmot is, így a két rendszert összehangolva, előnyeiket kiaknázva folyamatosan tudott dolgozni.

A szélmalmok szerkezetét alapvetően a rendelkezésre álló szél, mint energiaforrás tulajdonságai határozzák meg. A levegő mozgásának iránya és sebessége tág határok között, és gyorsan változhat. Gondoljunk csak arra, amikor tüzet rakunk és a füst miként kavarog, áramlik össze-vissza. A szélmalmoknak ehhez alkalmazkodnia kell, ami a régi korok műszaki lehetőségeivel egyáltalán nem volt egyszerű feladat.

A változó szélirány problémájára a Közel-Keleten és Kínában a függőleges tengelyű szélmalmok adtak megoldást. Mai napig állnak és dolgoznak Irán területén, Nashtifan városában ilyen szerkezetek immár 1000 éve. Ez a forma mégsem terjedt el általánosan, sőt szinte teljesen feledésbe is merült, egészen a XX. századig, amikor ismét megjelentek a hasonló elven működő kis és közepes teljesítményű, villamos áramot termelő szélerőművek, szélgenerátorok (Savonius-rotor). 

01. kép. Az iráni függőleges tengelyű szélmalmok Nashtifan városánál.

Európa más utat talált a szél munkába fogására; a vízszintes tengelyű szélmalmot! A vitorlák szélirányba állítására többféle módszert dolgoztak ki. A legegyszerűbb a malmot olyan helyre építeni, ahol a szélirány nagyjából állandó. Ekkor nincs is szükség a vitorlák állíthatóságára. Ilyen szerencsés szélviszonyok csak egyes tengerpartokon léteznek. A hajósok számára ismert a „parti szél” és „tengeri szél” jelensége. Napközben, az intenzív napsütés felmelegíti a talajt, az onnan felszálló meleg levegő helyére a tenger felől folyamatosan hidegebb levegő áramlik. Ez napközben állandóan a part felé fújó, élénk szelet eredményez. Természetesen az időjárási frontok, viharok ezt is megzavarják időnként, de összességében jól kiszámítható a szél iránya és erőssége. Ilyen fix vitorla állású szélmalmok Törökország és Görögország területén épültek. Nem véletlen a helyszín, hiszen a mediterrán nap ereje nagyon fel tudja melegíteni a sziklás, köves talajt, így az áramlás  intenzív lesz. A hengeres malomházak a helyben rendelkezésre álló kőből épültek, és vitorlájuk mindig a tenger felé néz. 

02.kép. A tenger felé tájolt görög szélmalmok Mykonos szigetén.

Európa más tájain már nem ilyen szerencsés állandósággal alakul a széljárás, így a malom vitorláit a változó széliránynak megfelelően mindig más irányba kellett állítani, fordítani. Ezt először a bakos szélmalmok (Post-mill (GB), Standermolen (NL)) tették lehetővé. A lényegük, hogy egy függőlegesen felállított oszlop tetejére helyezik az egész malomházat, ami így teljes egészében körbefordítható. A súrlódás csökkentése, és a malom súlya okozta nagy nyomás miatt az oszlop tetejére egy faragott kőből készült talpcsapágy került, azon nyugodott illetve fordult el az egész malomház. Mielőtt azt gondolná valaki, hogy így csak relatív kisméretű malmok épülhettek, nagyon téved. Hatalmas, soktonnás fa szerkezetek születtek és dolgoztak ilyen műszaki megoldással szerte Európában. Ez a kialakítás érzékeny a viharos időjárásra, ami felboríthatja, és összetörheti. A fa tartószerkezet is veszít idővel szilárdságából, ezt egyes területeken a talprész kőből, vagy téglából építésével küszöbölték ki (Francia szélmalmok, hybrid-mill). A malomház ekkor is teljesen fa szerkezetű maradt, hogy annak súlyát alacsonyan tartsák. 

03. kép. Bakos szélmalom a németországi Türingiában. Jó látható a hátrafelé kinyúló, hosszú fordítógerenda, és a körben levert cölöpök, amikre a csörlőt rögzítve lehetett elfordítani a méretes szerkezetet. 

A teljesen elfordítható malomházak egyik különleges formája a fordítókorongos malom („turntable-mill”). Az épületet ezeknél nem egy oszlop csúcsára helyezik, hanem nagy átmérőjű, körgyűrű alakú, csapágyazott alapra, a vasúti technikában is ismert fordítókoronghoz hasonló műszaki megoldásokkal. Ezzel a kialakítással csak fűrészmalmokat építettek. A különleges szerkezet kifejlesztését a fűrészmalom bonyolult belső gépészete indokolta. A beépített nagyszámú forgó, és alternáló mechanizmus (húzófűrész, előtolás, daruk, vontatócsörlők  stb…)  miatt egyszerűbb volt az egész fűrészüzemet elfordíthatóvá építeni, mint a rengeteg berendezést bonyolult áthajtóművekkel összekapcsolni egy elforduló malomsapkában lévő szelestengellyel. A teljes malomszerkezet itt is fából készült az össztömeg kordában tartása végett. Ezek a fantasztikus fűrészmalmok nem kis mértékben járultak hozzá Hollandia tengeri jelenlétéhez, gyarmati terjeszkedéséhez ellátva a hajóácsokat minőségi alapanyaggal.

04.kép. Fordítókorong alapon teljesen elforduló holland fűrészmalom.

A malmok őrlőkapacitásának növekedése a méreteiket is megnövelte. Ez már bakos malmokkal egyre kevésbé volt kivitelezhető, a fordítókorongos malmok pedig túlságosan drágák voltak gabonaőrlésre. Ez eredményezte a fejlődés következő lépcsőjét a tornyos malmok (tower-mill) megszületését. A malomtorony fixen a talajhoz rögzített épület lett és csak a tetején lévő toronysapka fordult el a benne lévő szelestengellyel, és az erre ékelt vitorlákkal. A hajtást a malomtorony közepén függőlegesen felállított nagytengely (bálvány) közvetítette a malomházba épített őrlőberendezések felé. A malmokat így magasabbra lehetett építeni, kiemelve a vitorlákat a talaj közeli megzavart, örvénylő légáramlásból. A malomházak először még fából épített 6 vagy 8 szögletű, csonka-gúla alakú épületek voltak, és a köpenyre, szoknyára emlékeztető alakjuk miatt kapták köpeny-malom (smock-mill) megnevezést.

05.kép. Holland fa építésű tornyos szélmalom (smock-mill). 

A már említett Török/Görög szélmalmoknak nagy előnye az eddig tárgyalt többi malomtípussal szemben, hogy a malomházat kőből építették. Ez sokkal tartósabb, időjárásnak ellenállóbb, mint a fa szerkezetek. A kő-, tégla-építés nagyobb szilárdsága lehetővé tette a malmok magasságának további növelését is, ami a világ legnagyobb szélmalmainál elérte a 33-35 métert is (Chiedam , Hollandia). Összehasonlításul: egy átlagos, 10 emeletes panelház 30-33 méter magas 

A „kő” malomház már kör keresztmetszetű ellentétben a sokszögű fa építésűvel. De ha magunk elé képzelünk egy hazai vagy Holland szélmalmok az nem hengeres formájú (mint a görög malmok) hanem jellegzetes csonkakúp alakú! Ennek oka az elforgatható malomsapka! Ugyanis a malomsapka nincs fixen rögzítve a torony tetején, a koszorún szabadon elfordulhat, csak egy kis perem akadályozza meg az oldalra  lecsúszását forgatáskor. Ha a szelestengely vízszintesen állna, a vitorlák függőlegyes forgási síkja miatt a vitorlákra ható szélnyomás olyan nyomatékot eredményezne, ami igyekezne le-emelni a malomsapkát a torony tetejéről. Ezért a vitorlák forgási síkját megdöntik pár fokban, hogy ettől a szélnyomás ereje rászorítsa a malomsapkát a toronyra. A malomépület falazata ezt a megdöntési szöget követi. Ezért csonkakúp alakú a tornyos malom épülete. Nem mellékesen ez a forma statikailag is előnyösebb a hengernél. 

A szélmalmok fejlődése ezen a ponton megrekedt, a műmalmok (gőz, szívógázmotor, diesel meghajtás) megjelenése véget vetett a folyamatnak. Az alföldek büszke szélmalmai még kitartottak egy darabig, sokukba építettek be diesel-, szívógáz-motort, hogy szélcsendes időszakokban is őrölhessenek, hengerszékre cserélték a kőjáratot, szitákat kezdtek használni, de mindezen erőfeszítések csak késleltették az elkerülhetetlen véget. A technikai fejlődés Don Quijote-ja végül csak legyőzte a szélben körző karú óriásokat. Napjainkra az örökségmegőrzés jóvoltából fennmaradt szélmalmok már turista látványosságok, múzeumok.

06. kép. Alföldi idill, A Dusnoki-szélmalom és alfödi parasztporta a Szentendrei Skanzenben.

JEGYZETEK:

További malmos érdekességek: Gomba és a Világ, Kis és Nagy Malmai 

Képek forrása:

01. kép. Az iráni függőleges tengelyű szélmalmok nashtifan városánál. A kép forrása: https://www.atlasobscura.com/places/nashtifan-windmills

02.kép. A tenger felé tájolt görög szélmalom. A kép forrása: https://debbeesbuzz.com/delphi-center-ancient-world-home-oracle/

03. kép. Bakos szélmalom a németországi Türingiában. Jó látható a hosszú fordítógerenda, és a körben levert cölöpök, amikre a csörlőt rögzítve lehetett fordítani a méretes szerkezetet. A kép forrása:https://pixabay.com/hu/photos/post-mill-betlehemes-falu-jena-2477180/

04.kép. Körgyűrű alapon teljesen elforduló holland fűrészmalom. A kép forrása: http://inspirationtravels.com/windmills-in-netherlands-fotos-facts/

05.kép. Holland fa építésű tornyos szélmalom (smock-mill). A kép forrása: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Smock_Mill,_Woodchurch.JPG

06. kép. Alföldi idill, Adusnoki szélmalom és alfödi parasztporta a szentendrei skanzenben. A szerző saját felvétele.

Surman Zsolt

2022.11.15.