M A L O M
avagy:VÍZIMALMOT
MINDENKINEK!
ELŐHANG
A malmok sokféle, változatos formái általában
bonyolult szerkezetet rejtenek. A forgó, imbolygó alkatrészek kavalkádja
különös, misztikus hangulatot áraszt, de ez egyben meg is ijeszti azt, aki
malom modellt szeretne készíteni. Az összetett rendszert alkotóelemeire
felbontva, az egyes részegységek működését megismerve, fokozatosan birtokába
kerülhet a modellező annak az ismeretanyagnak, aminek a segítségével már értőn
"olvassa" a legrafináltabb malomszerkezetet is. Nevezhetnénk ezt
tanulásnak is, de igazából ez izgalmas felfedezések sorozata, ami értékes
tudást ad, és egyben hasznos időtöltés.
A malmok titkainak megfejtését a legegyszerűbb szerkezettel
érdemes kezdeni. Az ilyen „elemi malom” megalkotását célul kitűző fejlesztőmunka
eredménye lett a „NomÁD-MaloM”. Pár nádszálon, egy darab
fűzfán, és egy éles, hegyes zsebkésen kívül másra nem is lesz szükségünk az
elkészítéséhez. Ezek az anyagok minden patak, vízfolyás mellett megtalálhatóak,
beszerzésük egyszerű, és költségmentes.
1.sz.kép.
Patak zúgójára
telepített, gyorsan forgó „NomÁD-malom”
Az építés ideje kb. 30-45 perc,így kiránduláson,
túra során is elkészíthető, akár kreatív csoportos programként is. A patakra
telepített malmocskák aztán ott is maradhatnak mások örömére, mivel természetes
anyagúak, nem terhelik a környezetet, de magunkkal is vihetjük emlékként.
ÉPÜL A MALOM
Keressünk a vízparton 2-3 db vastagabb, a tövénél
minimum 1 cm átmérőjű száraz nádszálat. Ez körülbelül egy felnőtt férfi
kisujjának vastagsága. A kisujj-vastagságot, mint hosszmértéket a továbbiakban
is használni fogjuk, az 1 cm-t helyettesítendő, hiszen túrázáskor nem nagyon
hord magánál senki vonalzót, mérőszalagot. A nádat a tőhözlegközelebb vágjuk le,
mert ott a legnagyobb az átmérője, és a fala is a legvastagabb. Itt a nádszál
hossztengelyére 40-45 fokos szögben vezetett ferde vágást alkalmazzunk. A
levágáskor és úgy általában végig a malomépítéskor ügyeljünk rá, hogy a nádszál
ne roppanjon össze. Mindig éles kést használjunk, mert a nád külső, fényes
felülete igen kemény, ellenálló.
Az éles ez esetben a valóban éleset
jelenti, amit a „körömteszt”-el ellenőrizhetünk; Tedd az asztalra a valamelyik
újad úgy, hogy annak körme kb. 45 fokos szögben álljon az asztallap síkjára.
Helyezd rá a körmödre függőlegesen a kés élét. Csak tedd rá, rányomni nem
szabad! Tartsd lazán a kést, hogy az el tudjon mozdulni a saját súlyától. Ha a
penge lecsúszik a körömről az asztallapra akkor bizony az nem elég éles, még
fenni kell, ha ott marad a penge a körmödön megfelelő minőségű az éle a
munkához.
A nádszál alsó részéből vágjunk le egy egyenes
darabot oly módon, hogy az ízesülés előtt 1cm, a mögött 8 cm távolságban legyen
a vágás. (lásd 3. sz.kép) Az így kapott összesen 9 cm hosszú darab lesz a
malom kerékagya, amit az
összeroppanástól, elrepedéstől az ízesülés óv meg. A továbbiakban is
centiméterben adom meg a méreteket, de mint már említettem ez értelemszerűen
behelyettesíthető a jól közelítő kisujj-szélességgel. Tehát esetünkben az
ízesülés előtt 1 kisujjnyi, mögötte 8 kisujjnyi távolságban vágjuk le a nádat.
3.sz.kép.
A kerékagynak rajza
Itt ejtsünk pár szót a nád vágásáról. A
nádat a hossztengelyére merőlegesen nehéz átvágni, mivel a felszíne kemény, keresztmetszete
csőszerű, viszont vékony a fala. Ezért ha a kemény réteg ellenállását a kés
erős nyomásával próbáljuk legyőzni, a nádszál összeroppan, és tönkremegy.
Egyik módszer a rézsútos vágás (amit már nádszál kivágásánál alkalmaztunk), de
ez a továbbiakban nem ad megfelelő eredményt, mert a nád hossztengelyére
merőleges vágási felületet szeretnénk kapni. A másik lehetőség, hogy a pengét
kis erővel rányomjuk a vágás helyére, és a nádszálat elkezdjük körbeforgatni.
Néhány fordulat az egyik irányban, majd a másikba, és ezt addig
ismételjük, amíg a vágási vonal mentén kétfelé nem válik a nádszál. A módszer
türelmet igényel, mert viszonylag hosszadalmas, és az elején úgy tűnhetmintha
nem történne semmi. Ezt a fajta keresztvágást kicsit gyakorolni kell hulladék
anyagon, mielőtt leszabnád az alkatrészeket. Ha nem sikerül a vágás,
összeroppan a nád az se gond, hiszen rengeteg nyersanyag áll rendelkezésre a
gyakorláshoz.
A kerékagy leszabását követően a lapockáknak való 3 db. egyenként 5 cm hosszú darabot is vágjuk ki szintén keresztvágással a nádból. Ezek is egyenesek-, minimum 1 cm átmérőjűek legyenek, és ne(!!)legyenizesülés bennük. A levágott 5 cm-es kis csöveket hosszában vágjuk félbe. Ez igen egyszerű mivel a nád hosszirányban kiválóan és pontosan hasítható. állítsuk a nádcsövet egyik végével szilárd felületre, tegyük a kést a csövecske felső végére, igazítsuk úgy a pengét, hogy két egyenlő darabra ossza a nádat, majd enyhén üssünk a kés fokára kézzel. A nád azonnal félbehasad. Az így kapott 6 db. "U" alakú alkatrészből készülnek a malomkerék lapockái.
Az „U” alakú darabok egyik végét hegyezzük ki. Kb. 1 cm hosszú szakaszok kell kialakítani egy keskenyedő részt, ami 1,5 ... 2 mm átmérőjű és 2…3 mm hosszúságú hengeres csapban végződik. A faragást kis fogásokkal végezzük, egy-egy mozdulattal kevés anyagot leválasztva, így megelőzve a berepedést (4. sz. kép).
A kerékagy palástjába készítünk 6 db. furatot ahová majd a lapockákat kihegyezett végeikkel fogjuk betűzni. Az ízesüléstől a hosszabb részre mérjünk fel 1 cm távolságot és itt készítsünk egy 1…1,5 mm átmérőjű furatot. A kés hegyét enyhén nyomjuk neki a nádnak és forgassuk körbe-körbe, akár egy fúrószárat. Törekedjünk a minél pontosabban kör alakú lyuk elkészítésére. Ahogy a keresztvágásnál tapasztaltuk, az elején itt is az az érzésünk lehet, hogy nem történik semmi, amíg a kés hegye a nád kemény külső felületét át nem fúrja, utána viszont a puhább részekbe érve „megszaladhat” a penge, azért most is türelmesen kis nyomóerővel dolgozzunk.
Már többször említettem, hogy a nádszál hajlamos megroppanni, elhasadni, ezért készítünk köralakú furatot és nem, az egyszerűbb bemetszést. A metszéssel készített rés a lapocka behelyezésekor azonnal tovább repedne, tönkretéve az alkatrészt. Ez a veszély a késheggyel fúrt lyukak esetében is fennál, de sokkal kisebb mértékben. Igazán jó megoldás a kívánt furatnak megfelelő, 1…1,5 mm vastag, kihegyezett és láng felett felizzított acéldróttal végzett furatkészítés lenne. Ez esetben pontosan kör alakú lyukat kapunk, és annak szélei az elégetett rostvégződések miatt nem repedhetnének be. Ez az eljárás viszont több eszközt (hegyes acéldrót, fogó, hőt szolgáltató nyílt láng) igényel.
A furatok 1…1,5 mm átmérője kisebb mint a lapockák kihegyezett végén az 1,5…2 mm átmérőjű csapok. Ez biztosítja, hogy a lapocka szorosan illeszkedjen, és rögzüljön a kerékagyban. Természetesen ezeket a kicsi méreteket sem mérőeszközzel ellenőrizzük, hanem a furatokhoz próbáljuk a már kész lapockák hegyes végeit. Ha éppen nem megy be a helyére, akkor jó a furat mérete. A majdani összeszereléskor az anyag enged annyit, hogy a lapockát be tudjuk sajtolni a helyére, és ettől a kötés kellően szilárd lesz.
Összesen 6 db. furatot kell így elkészítenünk a nádszálba, amelyek a kerület menténkörben egyenletesenelosztva (60 fokos szögosztással) helyezkednek el. A furatok nem egy körgyűrűre kerülnek, hanem egymáshoz képest hosszirányban 1-1 cm eltolással, így a furatok (és ezzel a beléjük kerülő lapockák is) spirálisan helyezkednek majd el a kerékagyban. Ez elsőre elég bonyolultnak hangzik, de van rá egyszerű, gyakorlatias megoldás.
Szükségünk lesz egy kis papírdarabra és íróeszközre (ceruza, toll, stb…), Ennek hiányában egy falevél is megfelel, amire a kés hegyével felkarcolhatjuk a jelöléseket, mintha a papírra rajzolnánk. Ez esetben először a levélből vágjunk ki egy téglalap alakú darabot.
A kerékagyat a végére állítva tegyük a papírlapra, oly módon, hogy a lap felső éle felezze meg kerékagyat, és a bal oldala illeszkedjen a lap bal felső sarkához. Ahol a kerékagy köríve a jobb oldalonmetszi a papír felső élét tegyünk egy jelölést, ez lesz a „D” pont. (A különféle pontokat csak azért nevezzük el, hogy könnyebben érthető legyen a leírás.) Ezzel lényegében felmértük a kerékagy külső átmérőjét a papír bal felső sarkától a felső élre.
A lap felső élén kapott távolságot a felezzük meg. Ez történhet szemre is, vagy a papír bal felső sarkának visszahajtásával a„D” pontra. A felező pontot nevezzük el „A”-nak. Ettől az „A” ponttól a bal oldali éllel párhuzamosan húzzunk egy 1 cm hosszú függőleges vonalat, majd ennek végétöl derékszögben egy vízszintes vonalat a papír bal oldali éléhez, és ez a pontot nevezzük el „B” pontnak. Ezzel el is készült a furatok helyét kijelölő sablon.
A kiszerkesztett sablont illesszük a már elkészítettelső furatra. A papírdarab bal oldali éle a kerékagy hossztengelyével párhuzamosan álljon, a sablonon „B” pontja pedig pontosan a kész furat közepére essen. A következő furat középpontját az „A”-pont jelöli ki. Itt illesszük a kész hegyét a kerékagyhoz és a más ismert módszerrel fúrjuk ki a következő furatot. Az egész eljárást ismételjük meg csak most a sablon „B” pontját a második furat középpontjára illesszük, így kapjuk meg az „A” ponttal jelölt helyen a harmadik furat helyét. Ezt a folytassuk, amíg mind a hat furat el nem készül.
A kerékagy leszabását követően a lapockáknak való 3 db. egyenként 5 cm hosszú darabot is vágjuk ki szintén keresztvágással a nádból. Ezek is egyenesek-, minimum 1 cm átmérőjűek legyenek, és ne(!!)legyenizesülés bennük. A levágott 5 cm-es kis csöveket hosszában vágjuk félbe. Ez igen egyszerű mivel a nád hosszirányban kiválóan és pontosan hasítható. állítsuk a nádcsövet egyik végével szilárd felületre, tegyük a kést a csövecske felső végére, igazítsuk úgy a pengét, hogy két egyenlő darabra ossza a nádat, majd enyhén üssünk a kés fokára kézzel. A nád azonnal félbehasad. Az így kapott 6 db. "U" alakú alkatrészből készülnek a malomkerék lapockái.
4.sz.kép.
A lapockák végének
kihegyezése
Az „U” alakú darabok egyik végét hegyezzük ki. Kb. 1 cm hosszú szakaszok kell kialakítani egy keskenyedő részt, ami 1,5 ... 2 mm átmérőjű és 2…3 mm hosszúságú hengeres csapban végződik. A faragást kis fogásokkal végezzük, egy-egy mozdulattal kevés anyagot leválasztva, így megelőzve a berepedést (4. sz. kép).
A kerékagy palástjába készítünk 6 db. furatot ahová majd a lapockákat kihegyezett végeikkel fogjuk betűzni. Az ízesüléstől a hosszabb részre mérjünk fel 1 cm távolságot és itt készítsünk egy 1…1,5 mm átmérőjű furatot. A kés hegyét enyhén nyomjuk neki a nádnak és forgassuk körbe-körbe, akár egy fúrószárat. Törekedjünk a minél pontosabban kör alakú lyuk elkészítésére. Ahogy a keresztvágásnál tapasztaltuk, az elején itt is az az érzésünk lehet, hogy nem történik semmi, amíg a kés hegye a nád kemény külső felületét át nem fúrja, utána viszont a puhább részekbe érve „megszaladhat” a penge, azért most is türelmesen kis nyomóerővel dolgozzunk.
5.sz.kép.
A
lapockát rögzítő furat elkészítése a kerékagyon
Már többször említettem, hogy a nádszál hajlamos megroppanni, elhasadni, ezért készítünk köralakú furatot és nem, az egyszerűbb bemetszést. A metszéssel készített rés a lapocka behelyezésekor azonnal tovább repedne, tönkretéve az alkatrészt. Ez a veszély a késheggyel fúrt lyukak esetében is fennál, de sokkal kisebb mértékben. Igazán jó megoldás a kívánt furatnak megfelelő, 1…1,5 mm vastag, kihegyezett és láng felett felizzított acéldróttal végzett furatkészítés lenne. Ez esetben pontosan kör alakú lyukat kapunk, és annak szélei az elégetett rostvégződések miatt nem repedhetnének be. Ez az eljárás viszont több eszközt (hegyes acéldrót, fogó, hőt szolgáltató nyílt láng) igényel.
A furatok 1…1,5 mm átmérője kisebb mint a lapockák kihegyezett végén az 1,5…2 mm átmérőjű csapok. Ez biztosítja, hogy a lapocka szorosan illeszkedjen, és rögzüljön a kerékagyban. Természetesen ezeket a kicsi méreteket sem mérőeszközzel ellenőrizzük, hanem a furatokhoz próbáljuk a már kész lapockák hegyes végeit. Ha éppen nem megy be a helyére, akkor jó a furat mérete. A majdani összeszereléskor az anyag enged annyit, hogy a lapockát be tudjuk sajtolni a helyére, és ettől a kötés kellően szilárd lesz.
Összesen 6 db. furatot kell így elkészítenünk a nádszálba, amelyek a kerület menténkörben egyenletesenelosztva (60 fokos szögosztással) helyezkednek el. A furatok nem egy körgyűrűre kerülnek, hanem egymáshoz képest hosszirányban 1-1 cm eltolással, így a furatok (és ezzel a beléjük kerülő lapockák is) spirálisan helyezkednek majd el a kerékagyban. Ez elsőre elég bonyolultnak hangzik, de van rá egyszerű, gyakorlatias megoldás.
6.sz.kép.
A
furatsablon elkészítése papírból
Szükségünk lesz egy kis papírdarabra és íróeszközre (ceruza, toll, stb…), Ennek hiányában egy falevél is megfelel, amire a kés hegyével felkarcolhatjuk a jelöléseket, mintha a papírra rajzolnánk. Ez esetben először a levélből vágjunk ki egy téglalap alakú darabot.
A kerékagyat a végére állítva tegyük a papírlapra, oly módon, hogy a lap felső éle felezze meg kerékagyat, és a bal oldala illeszkedjen a lap bal felső sarkához. Ahol a kerékagy köríve a jobb oldalonmetszi a papír felső élét tegyünk egy jelölést, ez lesz a „D” pont. (A különféle pontokat csak azért nevezzük el, hogy könnyebben érthető legyen a leírás.) Ezzel lényegében felmértük a kerékagy külső átmérőjét a papír bal felső sarkától a felső élre.
A lap felső élén kapott távolságot a felezzük meg. Ez történhet szemre is, vagy a papír bal felső sarkának visszahajtásával a„D” pontra. A felező pontot nevezzük el „A”-nak. Ettől az „A” ponttól a bal oldali éllel párhuzamosan húzzunk egy 1 cm hosszú függőleges vonalat, majd ennek végétöl derékszögben egy vízszintes vonalat a papír bal oldali éléhez, és ez a pontot nevezzük el „B” pontnak. Ezzel el is készült a furatok helyét kijelölő sablon.
7.sz.kép.
A
furatsablon használata
A kiszerkesztett sablont illesszük a már elkészítettelső furatra. A papírdarab bal oldali éle a kerékagy hossztengelyével párhuzamosan álljon, a sablonon „B” pontja pedig pontosan a kész furat közepére essen. A következő furat középpontját az „A”-pont jelöli ki. Itt illesszük a kész hegyét a kerékagyhoz és a más ismert módszerrel fúrjuk ki a következő furatot. Az egész eljárást ismételjük meg csak most a sablon „B” pontját a második furat középpontjára illesszük, így kapjuk meg az „A” ponttal jelölt helyen a harmadik furat helyét. Ezt a folytassuk, amíg mind a hat furat el nem készül.
A furatok elkészítését követően helyezzük be a
lapockákat. Mivel a lapockára faragott csap kicsit nagyobb, mint a kifúrt
lyukak, illetve a csapok kúpos kialakításúak, a lapockákat enyhén nyomva,
kicsit forgatva toljuk a helyükre. Ekkor a furat és a csap kölcsönösen
megmunkálják egymást és kellően pontos, szoros illesztés jön létre. A lapockák
nem szimmetrikusak, egyik oldaluk homorú, a másik domború. A beszereléskor
ezért ügyelni kell, hogy a forgó malomkeréken a lapockák a forgásiránynak
megfelelően egy irányban álljanak!
A kerékagyat az egyik végéről megfigyelve ellenőrizzük, a lapockák egyenletes szögosztását, valamint a kerékagy palástjára merőlegességét. A kisebb hibákat a lapocka mozgatásával javítsuk ki.
8.sz.kép.
A
lapockák beállításának ellenőrzése. A lefgelső, függőlegesen állót, még
igazítani kell.
A malomkerék forgását a tengelycsonkok biztosítják, most ezeket készítjük el. Keressünk egy olyan gallyat (vízparti építéskor legjobb a könnyen beszerezhető fűzfagally) ami kicsit vastagabb, mint a kerékagy külső átmérője. Ebből vágjunk le egy 25-30 cm hosszú darabot, majd az egyik végén 7-8 cm hosszban távolítsuk el a fakérget. A gally végére faragjunk egy 2…3 cm hosszú, és az eredeti átmérőnek kb. fele átmérőjű tengelycsapot. A faragást kis fogásokkal végezzük, mert könnyen eltörhet a munkadarab. Túlságosan ne vékonyítsuk el, mert a gally közepén lévő bél-rész nem kellően szilárd, és eltörhet. A csap és a bot többi része között a tengelyvonalra merőleges vállat faragjunk, ez fogja megakadályozni a malomkerék lecsúszását a csapágyakról. A váll után 2 cm-el vágjuk le a botról az alkatrészt, és avastag részt próbáljuk a kerékagy ízesüléstől hosszabban kiálló végébe. Ha jól választottuk meg a bot vastagságát, akkor a tengelycsonk nem fog beférni a kerékagyba, annál kissé nagyobb lesz. A tengelycsonk vastag részét nagyon kicsi fogásokkal, körkörösen faragva alakítsuk úgy hogy éppen, szorosan illeszkedve betolható legyen a kerékagy végébe. Ez esetben is, mint a lapockáknál, a szoros illeszkedés eredményezi a kötést az alkatrészek között.
A második tengelycsap az előzőhöz hasonló módon készül, annyi eltéréssel, hogy most a tengelycsonk vastag része csak 1 cm hosszúságú, és a kerékagy izesüléstől rövidebb részébe kerül.
9.sz.kép.
A tengelycsonkok
kialakítása, és méretei
A tengelycsonkok beszerelését követően, kézben tartva pörgessük meg a kész malomkereket. Figyeljük a kerék futását, és igazgassuk az alkatrészeket, hogy a malomkerék szépen fusson, ne üssön. Természetesen a sima, egyes futásra törekvésnek határt szab az alapanyag és a megmunkálás pontatlansága, így törekedjünk a lehető legjobb eredményre, de lássuk be a technológia korlátait is.
Ezzel a malomkerék elkészült! A működéséhez viszont szükség lesz egy tartó-, csapágyazó-szerkezetre. Ezt is az eddigiekhez hasonló egyszerű módszerekkel és anyagokból fogjuk elkészíteni.
Fogjunk két 15…40 cm hosszúságú 1 cm átmérőjű nádszálat. A nád hosszát az a vízfolyás határozza meg, amire majd a malmot telepíteni fogjuk. Értelem szerűen a mélyebb patakmederhez hosszabb nádszálak kellenek. A nádszálak egyik végét egyetlen ferde vágással hegyezzük ki. Ezt a véget fogjuk majd a mederbe leszúrni. Itt célszerű a vágást az ízesüléstől 3…4 cm-re végezni, hogy könnyen leszúrható legyen, de az ízesülés megvégje a szétrepedéstől.
10.sz.kép.
A
villacsapágy
A NomÁD-MaloM építésének teljes
folyamatát végig kísérheted ezen a kisvideón
INDUL A
MALOM
A malomhely megválasztása legalább olyan fontos,
mint a malomszerkezet gondos elkészítése. A régi időkben a malom és a malomhely
külön-külön értékkel bírtak. A malomhelynek akkor is privilégiummal védett,
borsos ára volt, amikor nem állt rajta malom, ez is jelzi, hogy mennyire nehéz
a malomnak megfelelő vízjárású és fekvésű otthont taláni. Ez a NomÁD-MALOM-al
sincs másként. Mivel ez egy alulcsapott vízkerékkel dolgozó malom, a patakon
egy gyors folyású, legalább 3…4 cm vízmélységű és minimum 15 cm szélességű,
tiszta, lebegő növényektől, uszadéktól mentes helyet kell találnunk. Az esetek
többségében (akár az igazi vízimalmoknál) kisebb-nagyobb vízépítészeti munkákra
is szükség lesz. A mederből kitakarítani a növényi maradványokat, kavicsokból
készített gáttal, a kis botokból készített rézsűvel terelni a víz mozgását,
szűkíteni a medret, hogy kellő sebességű legyen az áramlás. Szerencsére a
„NomÁD-MaloM” a szerkezetéhez hasonlóan kis vízigényű, így hamar elkészülhetünk
ezzel is.
11.sz.kép.
A jó malomhely több malmot is el tud látni megfelelő mennyiségű vízzel
Az előkészített malomhelyen szúrjuk le a mederbe keresztirányban
a két tartó-csapágyat egymástól olyan
távolságra, hogy a rályuk helyezett malomkerék könnyen forogjon. Ne szoruljon a
tartócsapágyak között, de ne is essen le róluk. A tartócsapágyakat olyan mélyre
toljuk le, hogy a rájuk helyezett malomkerék lapockái az alsó voltponton
legalább 2 cm mélyen merüljenek a vízbe! Tegyük a malomkereket a csapágyakra, a
lapockák homorú oldala az áramlással szemben álljon. A kis szerkezet azonnal
forogni kezd, nincs más dolgunk csak gyönyörködni jól végzett munkánk
eredményében.
MALOM-TUNING
Ha a „NomÁD-Malmot” tartósan, több napig
egyfolytában szeretnénk üzemeltetni (pl. kerti tó csobogójára telepítve) el
kell végeznünk pár szerkezeti szilárdságot, és tartósságot növelő módosítást.
A kis malom alkatrészeit a szoros illesztés
tartja össze. A nedvességtől és a mozgástól elég hamar kilazulhatnak, és
kiesnek az egyes elemek a helyükről. Ezt megakadályozandó a lapockák és a
tengelycsonkok illeszkedésénél egy-egy kis csepp pillanatragasztóval rögzítsük az
alkatrészeket. A pillanatragasztó kikeményedést követően vízálló, szilárd kötést
eredményez.
A nád, mint minden organikus anyag, felveszi a
levegő nedvességtartalmát. A NomÁD-malmot
száraz nádszálakból építettük, így a malomhelyre telepítést követően azonnal
jelentős mennyiségű vizet szív fel. A nádszál elázik és ettől szilárdsága jelentősen
csökken, valamint a tartócsapágy és a tengelycsonk közötti súrlódás is
megnövekszik. Ezt megakadályozhatjuk ha lenolajkencével kezeljük a malmunk
anyagát. A száraz nád magába szívja a lenolajat, a rostjai telítődnek és ezért
a víz már nem képes bejutni az anyagba. Ezzel a malom szilárdsága és tartóssága
megnövekszik.
12.sz.kép.
Tovább növelhetjük a tartósságot, ha a lenolaj-beeresztés
után a megszáradt malmot lelakkozzuk, ezzel meggátolva a lenolaj kioldódását.
Önmagában csak a lakkozás (beeresztés nélkül) nem védi meg a malmot az
elázástól, mert a lakkréteg legkisebb hibáján is megkezdődik a víz
felszívódása. A lakkréteggel nem a víz bejutását, hanem a lenolaj kimosódását
akadályozzuk meg.
A malom forgását könnyíti a csapágyak kenése.
Erre a facsapágyaknál a legalkalmasabb a sertés-zsír. A támcsapágyat és a
tengelycsonkot is kenjük be vékonyan friss zsírral, majd finoman törölgessük
le. Éppen csak tapintással legyen érzékelhető a zsírbevonat az alkatrészeken. A
feleslegesen sok zsír „ragasztja” a csapágyazást és ugyanolyan fékező hatású
(ha nem nagyobb), mint a kenetlen csapágyazás.
A „NomÁD-MaloM” ízlés szerint festhető ,
dekorálható is. A forgó színes malom
igazán vidám hangulatot áraszt. A festésre legalkalmasabbak a vízbázisú
akrilfestékek, de az alkoholos filc is megteszi. A festés megszáradása után
viszont mindenképpen lenolajkencés beeresztést kell alkalmazni, mert csak így
marad meg tartósan a dekoráció a felületeken. Az átvizesedő nád megdagad és
ledobja magáról a felületi bevonatokat.
JEGYZETEK
1.sz.kép. Patak zúgójára telepített, gyorsan forgó „NomÁD-malom” ; A
szerző saját fotója.
2.sz.kép. A kés élességét ellenőrző „körömteszt”; A szerző saját
fotója.
3.sz.kép.A kerékagynak rajza; a szerző saját grafikája.
4.sz.kép.A lapockák végének kihegyezése; A szerző saját fotója.
5.sz.kép. A lapockát rögzítő furat elkészítése a kerékagyon; A szerző
saját fotója.
6.sz.kép.A furatsablon elkészítése papírból; A szerző saját fotója.
7.sz.kép.A furatsablon használata; A szerző saját fotója.
8.sz.kép.A lapockák beállításának ellenőrzése. A lefgelső, függőlegesen
állót, még igazítani kell; A szerző saját fotója.
9.sz.kép.A tengelycsonkok kialakítása, és méretei; A szerző saját fotója.
10.sz.kép.A villacsapágy; A szerző saját fotója.
11.sz.kép.A jó malomhely több malmot is el tud
látni megfelelő mennyiségű vízzel; A szerző saját fotója.
12.sz.kép.Festett, lenolajjal kezelt, patakra telepítve működőNomÁD-MaloM;
A szerző saját fotója.
Surman Zsolt
2020.02.04.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése