a széria folytatásaként, igazodva a karácsonyi készülődéshez most a fakorong karácsonyfadíszek elkészítésével ismertetem meg kedves olvasóimat:
Az ünnepek közeledtével szerencsére sokakban felmerül az igény, hogy a vásárolt dolgok mellé valami személyeset, igazán csak a megajándékozottnak szóló, afféle "tőlem-neked" ajándékot is szeretnének adni. Az is előfordul, hogy a kereskedelmi forgalomban nem kapható olyan termék, amit igazán szeretnénk. Ilyen lehet például egy hódot vagy malmot ábrázoló karácsonyfadísz is. Ekkor nincs mit tenni elő a szerszámokkal és készítsük el magunk!
A fakorong karácsonyfadísz technikája a későbbiekben is hasznos lehet, mert ezzel sportrendezvényekre, vetélkedőkre stb... egyedi érmeket, díjakat, emléktárgyakat is alkothatunk.
Első lépés a 4-6 cm átmérőjű fakorongok beszerzése. Ilyet hobbi boltokban is lehet vásárolni, de magunk is levághatjuk a megfelelő vastagságú száraz faágból. Az fontos, hogy a korongok legalább 1,5 cm vastagok legyenek, különben a nedvességváltozás hatására fellépő vetemedés miatt idővel el fognak repedni. Bármely fafajta megfelelő aminek a bélrésze nem lyukas, szivacsos állagú. A legszebb eredmény az esztétikus, vékony kérgű fákkal érhető el, mint pl a nyírfa. A korongok darabolását finom fogazású (14 TPI vagy annál finomabb) szalagfűrésszel, vagy körfűrésszel célszerű végezni, ha erre van lehetőség.
3.kép. Az alapanyag fakorongok
A korongok lapjai legyenek teljesen simák, amennyiben szükséges ennek érdekében 120-as finomságú csiszolóvászonra fektetve csiszoljuk meg őket. Válasszuk ki a korongokra kerülő mintákat. Ez nem is olyan egyszerű feladat, mert mindenkinek van egy-két kedvence amit mindenképpen szeretne megvalósítani, de mi kerüljön a többire? 8-10 korong esetén ez már komoly fejtörést okozhat, így szánjunk elegendő időt a minták kiválasztására, megtervezésére is.
A választott dekorációnak megfelelően egyes korongok felületét alapozni kell. Erre használjunk akryl-festéket. Ezek vízzel higíthatóak, könnyű velük dolgozni és szépen fednek.
4. kép. A korongok alapozása acryl-festékkel.
A korongot fektessük papírlapra és rajzoljuk körbe. Az így kapott köralakú keretben szépen kiszerkeszthető, megrajzolható a minta. Elsőnek érdemes a kör középvonalát berajzolni, ehhez tájolhatjuk az ábrát. A széleken is hagyjunk helyet, arányosan töltse ki a rajz a keretet. Ha nem sikerül a rajz, vagy mégsem néz ki olyan jól ebben a méretben mint vártuk, semmi gond a papírra készíthetünk egy újabb kört a fakoronggal és lehet tovább próbálkozni.
5. kép. A fakorong körberajzolása.
6. kép. A kívánt dekoráció kiszerkesztése a kapott köralaku keretben.
Ha elkészült a rajzunk, vágjuk ki a papírból. Ugyanis ez lesz a méretpontos sablonunk a rajz fakorongra viteléhez. Indigót és golyóstollat használva, kopírozzuk fel a rajzot a fakorongra. Természetesen csak a rajz érdemi vonalait másoljuk át, a szerkesztési-, segéd-vonalakat és esetleges javítások maradványait nem. Egy sablonnal több korongot is előrajzolhatunk. A festékkel alapozott korongokra is ugyanezzel az eljárással vihetjük fel az ábrákat.
7. kép. A rajzolósablon kivágása.
8. kép. Az ábra felkopírozása a fakorongra indigóval.
A munka innentől nagyon hasonló a színező-könyvekhez, így akár a legkisebbek is bekapcsolódhatnak. A vonalas ábra kitölthető filccel, puha színesceruzával, de a legjobb az acryl-festék. Először a nagyobb kiterjedésű felületeket fessük be, és haladjunk az egyre kisebb, sötétebb színű elemek felé. Végül a határolóvonalakat erősítsük meg vékony fekete, vagy más sötét színű filctollal. A kis méretek miatt nem célszerű bonyolult, összetett grafikát választani, mert a sokkal nagyobb munka nem fogja meghálálni magát.
9. kép. Egy ábra kialakulásának fázisai.
A karácsonyfadíszt valahogy fel is kell függeszteni a fára. Erre a célra vásárolhatunk kisméretű menetes szemet is, de vékony drótból, gemkapocsból is hajlítható ilyen. Fúrjunk függesztő-szemnek megfelelő lyukat a fakorong palástjába, a minta függőleges helyzetének megfelelő helyen, és nyomjuk ebbe bele a drótszemet, majd pillanatragasztóval rögzítsük.
10.kép. A függesztőszem elkészítése gemkapocsból.
A kész karácsonyfa-függőket lelakkozhatjuk, mert így szebbek és tartósabbak is lesznek. Végül fűzzünk a függesztőszembe karácsonyi mintájú szalagot, vagy rusztikus kenderzsinórt, amivel feltehetjük a fenyőfára az ünnep napján.
11 kép. Különféle egyedi mintájú karácsonyfadíszek.
Mindenkinek örömteli alkotást és szeretetben teljes, békés, boldog karácsonyt kívánok.
Eljött az ősz és a sokféle, szebbnél-szebb termés szinte követeli, hogy
felhasználjuk őket valamire. A frissen hulló, fényes-barna vadgesztenyék
számtalan alkotási lehetőséget rejtenek magukban, amik közül egyik lehet a most bemutatásra kerülő Gesztenye-maci.
1. kép. A friss vadgesztenyék egy tálba összeszedve is szép látvány.
A munkához szükségünk lesz két szem eltérő méretű, szép egészséges, kerek
vadgesztenyére. A kisebb gesztenye fele, kétharmada méretű legyen a nagyobbnak.
További fontos szempont, hogy a gesztenyén lévő világosabb folt az oldalán
legyen, és annál jobb, minél nagyobb kiterjedésű. Szükségünk lesz még két 8-10 mm átmérőjű
gyöngyre, 3 db. fogpiszkálóra és egy kis darab vékony műanyag lemezre (vagy
kartonpapír darabra). Ha a macikat kültéren, az időjárásnak kitett helyen
szeretnénk elhelyezni, akkor mindenképpen műanyag lemezt kell használni. A
műanyag lemez kivágható joghurtos pohárból, vagy bármilyen már háztartási műanyag-hulladékból.
2. kép. A szükséges alapanyagok.
Még kelleni fog pár
szerszám és segédanyag is, amik a 3. képen láthatóak szerint balról jobbra:
1.) Pillanatragasztó a kötések stabilizáláshoz, rögzítéséhez (opcionális).
2.) - 3.) Festékek a műanyag (papír) elemek színezéséhez
4.) Szúróár (ezt egy szögből és fanyélből magunk is elkészíthetjük)
5.) Fekete-színű alkoholos filc a dekoráláshoz
6.) Ecset a festék felviteléhez
7.) Faragókés (bármilyen kés megfelelő)
8.) Olló
3. kép. A szerszámok és segédanyagok.
Ha minden alapanyag és eszköz együtt, van az elkészítés ideje kb. 10-20
percig tart, kézügyességtől függően.
Kezdjünk is bele:
Először vizsgáljuk meg kicsit a gesztenyék oldalán lévő világosabb
foltokat. Ezek csak felületesen rápillantva tünnek köralakunak, jobban megnézve
észrevehetjük, hogy inkább telt szív-formájúak. Ezt a sajátosságot a figura
elkészítésekor figyelembe kell venni.
A kisebb gesztenye lesz a maci feje. Fogjuk kézbe és a 4. képen látható
helyen készítsünk egy lyukat a szúróárral . A „szív-alak” hegyével felfelé
álljon, és a beszúrt lyuk a „szív-alak” szimmetria vonalával párhuzamosan
fusson.
4. kép. A „fej” gesztenye furatának elkészítése.
A nagyobb gesztenyéből készül a maci teste. Ez esetben viszont pont
fordítva kell pozicionálni a lyukat. Az 5. képen látható módon a „Szív-alak”
középvonalában, de most annak csúcsa felől szúrjuk be a szerszámot.
5. kép. A „test” gesztenye furatának elkészítése.
Fogjunk egy fogpiszkálót törjük félbe, és a tört végével befelé toljuk bele
a nagyobbik gesztenyébe készített furatba. A kiálló, hegyes fogpiszkáló részre
nyomjuk rá a kisebb gesztenyét. Ezzel elkészült a maci teste (6. kép). A két
gesztenye illeszkedésénél egy kis csepp pillanatragasztóval stabilizálhatjuk a
kötést. Ha a kis figurát valamilyen szituációs környezetben szeretnénk majd
elhelyezni, akkor a kötések ragasztóval rögzítését a dioráma kialakítása után
végezzük el, mert akkor még van lehetőség a gesztusok (fej elforgatása)
beállítására.
6. kép. A maci testének összeállítása.
Az alkoholos filccel rajzoljuk meg a maci arcát. Ez egy egyszerű vonalas
rajz legyen, mert egyrészt ez könnyen elkészíthető, akár gyerekeknek is,
másrészt az egész figura egyszerűségéhez ez illik a legjobban. Azért ezen belül
is vannak kombinációk. A 8. képen látható néhány különféle lehetőség. Ezek
közül is lehet választani, vagy az egyes elemeket tetszőlegesen variálva
mindenkinek kialakíthatja az elképzeléseinek leginkább megfelelőt.
7. kép. Az arc megrajzolása.
8. kép. Variációk különféle arc-grafikákra.
Törjünk ketté egy újabb fogpiszkálót, és a két fél darabra húzzunk fel
egy-egy gyöngyöt. Bármilyen 8 …10 mm átmérőjű gyöngy megfelel, de a legjobb a
natúr, vagy a világosbarna színű fagyöngy. A figura alsó részén a 9. képen
látható helyeken készítsünk a szúróárral két lyukat. A fogpiszkálókat a rájuk
fűzött gyöngyökkel toljuk ezekbe a furatokba. Kis pillanatragasztóval
stabilizálhatjuk a kötést, majd a kilógó fogpiszkáló részt vágjuk le ollóval.
Ezzel elkészültek a maci lábai.
9. kép. Variációk különféle arc-grafikákra.
A lábak felrakása után az
alkoholos filccel rajzoljuk meg a maci kezeit, és a lábakra a karmokat.
10. kép. A kezek és a karmok felrajzolása.
A műanyag - vagy karton - lapból vágjunk ki két darab 10 mm átmérőjű
korongot. A legszerencsésebb az lenne, ha maga az alapanyag lenne a
gesztenyéhez hasonló barna színű, de ez a legritkább esetben fordul elő, így a
korongokat, amiket kivágtunk, le kell festeni barnára. A fül belső részeit
pedig valamelyen világosabb beige, rózsaszín vagy okkersárga színre. Először a
világosabb színt vigyük fel (a fül belső részét jelezve) majd a sötétebb
barnát. (11. kép.)
11. kép. A fülek festése.
A figura fej részén két oldalon a késsel készítsünk két ferde bevágást a
12. képen látható módon. Miután a füleken megszáradt a festés, ezeket nyomjuk
bele a bevágásokba. Ez esetben is alkalmazhatunk egy kis pillanatragasztót az
alkatrész stabilabb rögzítésére.
12. kép. A fülek helyének bevágása.
A fülek helyükre illesztésével a Gesztenye-maci elkészült!
13. kép. A fülek helyének bevágása.
A gesztenyék szabálytalan alakja miatt előfordulhat, hogy a macifigura asztalra
helyezve eldől. Ez esetben a figura alján, hátul készítsünk még egy lyukat, és
az ebbe beszúrt fogpiszkáló darab hosszának beállításával
"kitámasztható" a gesztenye*-maci, így már nem fog eldőlni.
14. kép. Az eldőlést megakadályozó kitámasztó.
Természetesen lehet tovább folytatni az alkotást, a maci figura feldobható
pár apró kiegészítővel (sál, kalap, pici tárgyak, stb….) , valamint
készíthetünk több macit is, amikkel kis csoportos jelenetek alakíthatóak ki.
Itt már csak az alkotói fantáziája szabhat határt.
15. kép. A Gesztenye-macik csoportja tréfás szituációban.
A szélforgók (wind spinner) igen nagy változatosságot mutatnak, a papírból
hajtogatott, hurkapálcára tűzött egészen egyszerű verziótól a műalkotás értékű
összetett szerkezetekig. Forgástengelyük lehet vízszintes, vagy függőleges, készülhetnek
fából, fémből, műanyagból, de közös jellemzőjük, hogy színes, mozgalmas jelenségek
és minden kertbe, teraszra egy kis vidámságot csempésznek be.
A bonyolultabb szélforgókat már inkább whirligig-nek (körhinta, ringlispíl) nevezik,
és a világ egyes részein igen nagy nagy népszerűségnek örvendenek, olyannyira,
hogy készítőik whirligig fesztiválokon mutatják meg egymásnak és a
nagyközönségnek alkotásaikat. Ezek közé tartozik a vízszintes síkban forgó kis
vitorláshajó modellekből kialakított szerkezet is. A hajómodellek vitorláinak
megfelelő beállítása biztosítja, hogy a szerkezet a legkisebb szélben is forogni
kezdjen. Ezeket előszeretettel telepítik tengerparti udvarokra, korlátokra.
Kép 2.
A "The Whirligig Factory" által forgalmazott szélforgó.
A hajó igazán csak vízen mutat
jól, ezért elgondolkodtam azon, miként lehetne továbbfejleszteni ezt a
szélforgót abba az irányba, hogy tavakon működhessen. Ez először nem tűnt túl
eredeti ötletnek, így el is kezdtem keresgélni a világhálón, hátha el lehet
lesni egy jó megoldást valakitől, hiszen nem kell újra, és újra feltalálni a
melegvizet. Legnagyobb meglepetésemre nem találtam még csak hasonlót se sehol.
Nem maradt más hátra az új „találmány” kidolgozásának minden nyűgje és öröme
rám maradt.
Már az elején kézenfekvő volt,
hogy a szélforgóba beépített hajómodellek a könnyen megépíthető és jól bevált "Kistói
szabadonfutó vitorláshajó modellek" lesznek. Az elkészült szélforgó minden
várakozásom felülmúlta. A vitorlások a legkisebb szellőre is megindulnak, és
mivel körbe-körbe haladnak nem sodródnak el, nem állnak parthoz, mint egy
magára hagyott, szabadon úszó modell. A vitorlás-szélforgó a tavacska igazi
látványosságává vált.
kép 3.
A malontavon róják köreiket a kis vitrolások.
A
tapasztalatok szerint a szerkezet működik 2-3-4 vagy több hajóval is, de
leginkább a 3 hajós verzió vált be. Ez már egészen kicsi szellőre is biztosan megindul,
és nem kell túl sok hajót építeni hozzá. A hajócskák lehetnek eltérő kialakításúak is, de úgy
esztétikus, ha hangyjából azonos méretűek a hajók és a vitorlafelületek.
Elméletileg a modellek tősúlya
elhagyható lenne, mivel a körforgást biztosító szerkezet összeköti a
hajótesteket, egyfajta trinaránt alkotva, biztosítva a szükséges kereszt-stabilitást.
Ezért nem tudnak eldőlni a szél hatására. De ha valami miatt mégis elszabadul
az egyik hajócska, vagy csak a szélforgóról leválasztva szabadon szeretnénk
úsztatni őket, játszani velük, akkor már szükség van a ballasztra. Így célszerű
teljes értékű -a ballasztot is tartalmazó- modelleket készíteni.
Természetesen a
szélforgó bármilyen más modellekkel is működik. Az alkalmazott hajók méreteinek
csak a tartópálcák terhelhetősége szab határt, ami max 15...20 cm hosszú
hajótestek felszerelését engedi meg. További fontos követelmény, hogy a
modellek vitorlázata csak hosszvitorlázat (bermuda-, gaff-, latin-, luger-,
pányvás- stb...) lehet, mert csak ezek a vitorlatípusok váltanak automatikusan
csapást a széliránynak változásnak megfelelően, ami feltétele a folyamatos forgásnak.
kép 4.
Különféle vitorlatípusok (bermuda, gaff, latin) a tavi-szélforgó modelleken.
Különösen figyelni kell a
modellek felületvédelmére, mert ezek a hajók nem pár percig lesznek vízretéve,
mint a hajómodellek általában, hanem hetekig, sőt hónapokig is vízen lehetnek
és ennyi idő alatt már a valódi hajóknál is előforduló amortizációs problémák
(átázás, algásodás) is jelenkeznek. A festéshez, lakkozáshoz célszerű a
hajóépítésben alkalmazott anyagokat használni.
A vitorlások mellett még szükségünk lesz:
- 3 db. bekötőelem
- 3 db. 2 mm-es facsavar
- 1 db. központi elem
- 1 db. 1000 mm hosszú, 2 mm átmérőjű szénszálas pálca
- M6 csavarorsó (menetes szár)
- M6 fakötésű alátét
- M6 csavar
- bambusz , vagy farúd.
A bekötőelemek és a központi elem 3D nyomtatással PLA anyagból készül, normál nyomtatási minőségben. Az alkatrészek STL fájljai innen letölthetőek:
A 3D nyomtatott bekötő- és központi-elem alkatrészek.
A 2 mm átmérőjű
karbonpálcát 3 db. egyforma hosszúságú darabra vágjuk. Mivel a pálca hossza általában
1 m a kapott darabok 33,3 cm-esek lesznek. Ha ettől eltérő hosszúságú pálcát
sikerül beszerezni sincs semmi gond, a lényeg, hogy 3 azonos méretű darabra
szabjuk le. A vágáshoz használjunk
tűreszelőt, vagy nagyon éles sniccert, de semmiképpen se ollót, vagy
csípőfogót, mert ez utóbbikkal összeroncsoljuk a pálca szálszerkezetét, ezért
az a vágásnál "kiszőrösödik" és használhatatlan lesz.
A pálcákat
próbáljuk bele a 3D nyomtatott bekötőelembe és a központi elembe is.
Elképzelhető, hogy még nagyobb erőhatásra sem fog becsúszni a helyére. Ennek
oka, hogy a 3D nyomtatás során nem teljesen pontosan kör alakúak, vagy
alulméretesek lettek a furatok. Ez a 3D nyomtatási technológia sajátosságaiból
ered. 2 mm-es fúrószárral szabályozzuk fel a furatokat a megfelelő
méretre. A fúrást alacsony fordulatszámon végezzük, mert a magas
fordulatszám hatására felmelegszik a munkadarab, amire a PLA alapanyag nagyon
érzékeny, és ettől eltorzulhat az egész alkatrész.
A pálcákat dugjuk
a központi elembe és a bekötőkbe. Arra nagyon figyelni kell, hogy a bekötők egy
síkban álljanak. A beállított pálcákat pillanatragasztóval rögzítsük le a
központi elemnél és a bekötőknél is. A bekötőelemeket szorosan illesszük a
hajómodellek fedélzetéhez a 6. képen látható módon és facsavarral rögzítsük. Esetleg
a rögzítést megerősíthetjük pillanatragasztóval is, de ez esetben nem lesz
leválaszható a modell a tartószerkezetről
kép 6.
A bekötő rögzítése a modellen.
Jó módszer, ha először a pálcákat
csak a modellekre rögzítjük a bekötőkkel és csavarokkal, majd a hajókat
vízretéve, azok úszó állapotában dugjuk be a pálcák másik végét a központi
elemben. Ekkor az úszó hajók automatikusan megadják a helyes beállítást, és nem
fordulhat elő a pálcák káros csavarodása.
A tavi-szélforgó
csapágyazását és ezzel akadálymentes forgását egyrészt a vízfelszín biztosítja
azzal, hogy axiális irányban a felhajtóerő „megtámasztja” a forgórészt. Az
oldalirányú elmozdulást megakadályozó radiális csapágyazást a központi elembe lazán
illeszkedő tengely, egy függőlegesen álló M6 csavarorsó biztosítja. A
csavarorsó (menetes szár) a vízfelszín fölé olyan magasan álljon ki, hogy az
adott helyen lehetséges vízszint változásokat, illetve kialakuló hullámzást a
forgórész függőleges irányban elmozdulva követni tudja. Ez kis kerti tavakon
4-5 cm, nagyobb tavakon 10-15 cm is lehet.
kép 7.
A modellek előkészítve a vízen való összeszereléshez.
A csavarorsót felülről egy M6
anyából és annak aljára forrasztott (ragasztott) M6 fakötésű alátétből álló elem
zárja le. Ez megakadályozza a központi elem lecsúszását a tengelyről, de egyben
lehetővé teszi a tavi-szélforgó szétszerelését is.
kép 8.
Az M6 csavar az aljára forrasztott fakötésű alátéttel.
A menetes szárat a tómederbe
leszúrt rúdra rögzítjük. A rúd (fa vagy bambusz) felső végébe 5,5 mm átmérőjű
hosszanti furatot készítünk,és ebbe hajtjuk bele a menetet. A fa elég rugalmas,
és puha ahhoz, hogy a csavar menetet vágjon magának az alulméretes furatban.
Végül pillanatragasztóval biztosítjuk a kötést. A farúd másik, kihegyezett
végével, elég mélyen leszúrható az iszapba, ahhoz, hogy stabilan megtartsa a
hajókat.
A leszúrható rúd
kerti tóban nem alaklamazható, mert átlyukasztaná a tófóliát, illetve a félmerev
tómedencék alját nem is lehet átbökni ezzel a módszerrel. Ekkor egy tömör, kisméretű
téglába, vagy viakolor betonkockába kell belefúrni egy M6 fém dűbelt, és abba betekerni,
rögzíteni a menetes szárat. Ez esetben viszont a menetes szár hossza
alkalmazkodva a tómeder mélységéhez lényegesen nagyobb kell legyen. Kisebb
tavacskákban gondot okozhat a fém alkatrészek jelenléte, ezért a horgonyzó
betonkockába, téglába ragasztott megfelelő magasságú 6 mm külső átmérőjű
karbon, vagy műanyag rudat is használhatunk, vagy a fém részeket vonjuk be
vastagon időjárásálló festékkel.
kép 9.
A teljesen összeszerelt és beállított tavi-szélforgó.
A kész szerkezetet még be kell
állítani! A hajómodellek vitorláit a behúzókötél segítségével úgy állítsuk be,
hogy maximális kitérésük mindkét irányban kb. 40-45 fok legye. Ebben az esetben
a hajó ki tudja használni a hát-, háromnegyed- és oldal-szelet is. Sajnos a teljes
vitorlázható tartományt így nem tudja felhasználni, de amikor negyed- illetve
szembe-szélben nem keletkezik vonóerő a vitorlán a másik két hajó éppen hát- vagy
oldalszélben halad, így azok elfordítják a tavi szélforgót, átsegítve a
szembeszeles szakaszon harmadik társuk. Így tud a szerkezet folyamatosan
forogni. A központi elem laza illesztése a menetes száron, valamint az axiális
csapágyként is működő vízfelület igen kicsiny ellenállása azt eredményezi, hogy
a tavi szélforgó már a legkisebb fuvallatra is forgásba jön, szórakoztatva közönségét.
És így működik :-)
Jó építést, kellemes vízparti időtöltést mindenkinek!
JEGYZETEK
kép 1, 3 - kép 8 : A szerző saját fotói .
Kép 2: képkocka a www.whirlygigfactory.com https://www.youtube.com/watch?v=mukE2BqlmPQ című youtube videójából.
