2020. május 5., kedd

„KISTÓI” szabadonfutó vitorláshajó modell építési leírása


"KISTÓI" 
szabadonfutó vitorláshajó modell építési leírása 

BEVEZETŐ

A 2020 tavaszán kitört Covid-19 világjárványt Magyarországot sem úszta meg. A járvány terjedésének lelassítása érdekében 2020. március 28-án kijárási korlátozást rendeltek el, ami nagyon sok embert huzamosabb ideig az otthonához szögezett. A bezártság terheit enyhítendő egy könnyen elkészíthető modell dokumentációjának és építési leírásának közreadását hirdettem meg, hogy a nehezen vánszorgó percek-órák hasznos, alkotó munkával teljenek. A bemutatásra kerülő modellt 3 lehetőség közül („HA-CKJ” szabadonrepülő vitorlázó-repülőgép, a "KISTÓI" szabadonfutó vitroláshajó, és a "POHÁR-SZÉLMALOM" modellinternetes szavazással lehetett kiválasztani.

kép 1. A szavazás három választható modellje.

A voksolás 2020.03.29-én lezárult, eredményeként a „Kistói” hajómodell lett a legtöbb szavazatot kapó befutó. Ezt követően induló Facebook sorozatban az érdeklődők megismerhették a modell dokumentációját és építési leírását. A közösségi oldalak rossz tulajdonsága, hogy az információáradatban minden végleg elmerül, ezért a leírás részeit egybe-szerkesztett, átdolgozott formában alább olvashatjátok. Jó modellépítést-úsztatást mindenkinek!

ELŐKÉSZÜLETEK

A munkát a tervrajzok letöltésével és kinyomtatásával kezdjük el. https://www.dropbox.com/s/guskj33ee0s9156/KISTOI_21.pdf?dl=0   https://www.dropbox.com/s/jxeqk5b3zec0v1g/KISTOI_22.pdf?dl=0 

A modellt bemutató rajzok *.pdf formátumúak, így megnyitásuk nem jelenthet gondot a közismert és ingyenes AcrobatReader programmal. A rajzokat normál fénymásolópapírra (A/4 méretű, 80 grammos papír) kell kinyomtatni. Nagyon fontos, hogy a rajzok mérethelyesek legyenek, mert az alkatrészek méreteit közvetlenül ezekről fogjuk átmásolni, így a nyomtatási hibás, torz rajzok használhatatlan alkatrészeket eredményeznek. Ennek érdekében az Acrobat Reader nyomtatási beállításainál az „egyéni méretezés : 100%”  opciót válasszuk ki. A nyomtatás után a jobb felső sarokban látható méretskála és egy vonalzó segítségével ellenőrizhetjük, hogy nem torzultak-e a rajzok. Egy-egy skálanégyzetnek 5x5 mm-esnek kell lennie. 

kép 2. Az AcrobatReader megfelelő nyomtatási beállításai, és a rajzon lévő ellenőrző méretskála.

A hajómodell egyes alkatrészeinek rajzátközvetlenül is felvihetjük a faanyagra oldószeres másolási eljárással(ennek technikáját itt megismerhetitek: http://users.atw.hu/sry/mu6.htm ). Ha nincs lehetőség az oldószeres, közvetlen másolásra alkalmas rajzok előállítására (pl. lézernyomtató hiányában), akkor az alkatrészek rajzait kivágva, kétoldalas ragasztószalaggal fel lehet ragasztani a nyersanyagra, majd a megmunkálást követően a rajzmaradványokat eltávolítani onnan.

Az építéshez teljesen hétköznapi alapanyagokat fogunk felhasználni. Az alábbi felsorolásban sorra vesszük ezeket (a római számok a 3. kép szerint) és az alkatrészeket is,amik ezekből készülnek (az alkatrészek számai a tervrajzokon használtakkal azonosak).

(I.) 10 mm vastagságú balsa, vagy fenyő deszka, lemez. Ha más, hasonló méretű puhafa deszka áll csak rendelkezésre, pl. 8 mm vastag nyárfa, az is megfelelő lesz. Ebből készül az alsó úszótest (4.) és a felső úszótest (5.) is.


(II.) 3 mm vastagságú rétegelt lemez. Ez is kiváltható hasonló vastagságú, gyümölcsös ládából, csomagolóanyagokból kinyert bármilyen rétegelt-, vagy furnérlemezzel. Ebből készül hajógerinc (1.).

(III.) 3 mm átmérőjű bambuszpálca. Ez azonos a konyhai saslikpálcával. Ebből készül az árboc (6.) és a vitorlarúd (9.) .

(IV.) Műanyag fólia. Legjobb a színes virágcsomagoló celofán, de egyszerű bevásárló nylonzacskó anyaga is megfelelő. ebből készül a vitorla (10.).

(V.) Konzervdoboz palástjából kinyert #0,2...0,3 mm vastag lágyacél lemez. Ebbőlkészül a kormánylapát (3.).

(VI.) 9 mm átmérőjű és 42 mm hosszú acélrúd, ezt egy M10x80-as kapupánt csavarból vághatjuk ki, de bármi más 8…9 mm átmérőjű, tömör fémrúd megfelelő. Ebből készül a tősúly (2.).

(VII.) Gumigyűrű (befőttesgumi). Ebből készül aöblösség állító gyűrű (15.).

(VIII.) 4x8 mm-es szemescsavar. Ez is helyettesíthető gombostűből hajlított alkarésszel. Ebből készül a kötélfogó szem (14.)

(IX.) Vékony, erős zsineg. Lehet fonott horgász-zsinór, vagy himzőfonal is. Ebből készül a behúzókötél (12.), az öblösségállító kötél (16.) és az előmerevítő (17.).

A 3. képen nem szerepel, d még szükség lesz:

(X.) 2,4 mm átmérőjű és 10 mm hosszú műanyag cső (fültisztító pálcika szára). Ebből készül a vitorlaforgó csapágycsöve (7.)

(XI.) 1 mm átmérőjű lágyacél drót (normál gemkapocs anyaga). Ebből készül a vitorlaforgó (8.)

(XII.) 6 mm külső átmérőjű, vastagfalú műanyag cső, vagy0,5 …1 mm vastag műanyag lap. Ebből készül a kötélfeszítő (13.)

kép 3. Az építéshez felhasznál alapanyagok.

Az építéshezegyszerű, hétköznapi kéziszerszámok: sniccer, olló, lombfűrész, fogók stb… elégségesek. A videós ismertetőben több famegmunkáló gép is szerepel (szalagfűrész, gépi lombfűrész stb..), a munkafázisok érthetőbb bemutatása miatt, az ezekkel végzett megmunkálások gond nélkül kivitelezhetőek kéziszerszámokkal is. 

A fúrás-faragás megkezdése előtt érdemes átolvasni a teljes leírást és végignézni a hat részes videós ismertetőt is, hogy a felmerülő problémákra, kérdéseidre körülbelül hol találod majd meg a válaszokat, illetve így vázlatosan megismerkedhetsz az egész folyamattal. 

A videós ismertető részei:


KÓSTOLJUNK BELE A HAJÓÁCS MESTERSÉGBE:

A hajó alkatrészeit a hajógerinc (1.) fogja egy egységbe, ezért ennek elkészítésével kezdjük a munkát. A kinyomtatott tervrajz lapból egy kis ráhagyással (+5…8 mm a körvonalak mentén) vágjuk ki a hajógerinc (1.) rajzát és oldószeres eljárással másoljuk fel (itt olvashatsz róla részletesen: http://users.atw.hu/sry/mu6.htm ), vagy kétoldalas ragasztószalaggal, ragasszuk fel a 3 mm vastagságú rétegelt lemezre. 


A rétegelt lemez másik oldalát fedjük be papír-ragasztószalaggal (maszkolószalag), hogy a fűrészeléskor a hátoldali rostokat ne szaggassuk fel. Fűrészeléssel, faragással, csiszolással alakítsuk ki az alkatrészt. A fűrészelésnél, annak pontatlansága miatt, célszerű nem akörvonalat követni, hanem a mellett 1…2 mm ráhagyással haladni, majd később csiszolással befejezni a megmunkálást. 

kép 4. A hajógerinc rajzának rétegelt lemezre másolása oldószeres eljárással.

kép 5. A rétegelt lemez hátoldalára ragasztott, felszakadozást gátló maszkolószalag. 

kép 6. A kész hajógerinc.

A famunkák mellett kis kitérőt teszünk a vasipar világába. A 10x80-as kapupánt csavar sima, hengeres részéből szabjunk ki egy 42 mm hosszúságú darabot, ebből készül a tősüly (2.).Most is ráhagyással dolgozzunk és a végleges méretet reszeléssel állítsuk be, oly módon, hogy többször próbáljuk bele a hajógerincen (1.) lévő kivágásba, ahová szorosan kell illeszkednie.

A következő fém alkatrészünk a kormánylapát (3.) lesz. Ennek a rajzát ragasszuk fel a konzervdoboz oldalából kivágott vékony vaslemezre, majd ollóval szabjuk ki. A sorját és a felragasztott rajz maradványait csiszolással távolítsuk el. Itt nem árt óvatosnak lenni, mert az ollóval vágott vaslemez szélei nagyon élesek, könnyen megsebezheti magátaki nem elég figyelmes.

A hajógerinc (1.) végében a rajzon jelölt helyeken két darab háromszög alakú bevágást kell készíteni a kormánylapát (3.) számára. Ezt a legegyszerűbben egy sniccerrel oldhatjuk meg. A rétegelt lemez középső rétegét a jelölt helyen először megkarcoljuk az anyagot, ez a karc megvezeti a pengét, majd többször, egyre mélyebben belenyomjuk a szerszám hegyét a fába. 3-4 ilyen mozdulattal el is készíthető a megfelelő bemetszés.

A kormánylapátot (3.) és a tősúlyt (2.) is illesszük a helyére és pillanatragasztóval rögzítsük őket. A két alkatrészt elsősorban a pontos illesztés köti a hajógerinchez, a ragasztás csak biztosítja a kötéseket.

kép7. A tősúly kiszabása 10x80-as kapupánt csavarból.

kép8. A kormánylapát rajzának felragasztása a konzervdobozból kinyert vaslemezre.

kép9. Az ollóval kiszabott kormánylapát.

kép10. A kormánylapátot tartó bevágások elkészítése.

kép11. A helyükre illesztett és ragasztással biztosított kormánylapát és tősúly.

A hajótestet elkészítésével folytatjuk: erre egy kevésbé ismert, úgynevezett réteges vagy másként  lamellás építési eljárást alkalmazunk. A módszer lényege, hogy a hajótestet vízszintes metszősíkokkal „felszeletelve”, egymásra helyezett rétegekből állítjuk össze. A műanyagból fröccsöntött héjszerkezetű techológia elterjedése előtt így készültek a kisebb méretű történelmi vitorláshajó modellek, makettek. Ez egy átmeneti módszer a legősibb tömbös (egy fadarabból kifaragott hajótest) és az elemekből épített szerkezet között.

A 10 mm vastagságú balsa (fenyő, nyárfa, hárs, vagy bármilyen más puhafa) deszkára a már ismert oldószeres eljárással (vagy a rajzot felragasztva) vigyük fel a felső úszótestek (5.) rajzát. Ez két különálló, tükörszimmetrikus darabból áll. A szaggatott vonallal jelzett befoglaló téglalapot kivágjuk a nyersanyagból, majd elkészítjük a hajótér kivágást (12. kép).

Az alsó úszótest (4.) esetében csak két 30x160 mm-es befoglaló téglatestet vágjunk ki a deszkából.  Egy-egy alsó-felső úszótestpárt egymásra rakva ragasszuk össze, arra különösen figyelve, hogy a hajógerinc felé eső oldaluk pontosan egy síkban legyen. A ragasztáshoz vízálló ragasztót használjunk (vízálló D3-as faragasztó, D4 faragasztó, Technokol-Rapid, epoxi stb...) . A kötés kikeményedéséig az alkatrészekre helyezett súlyos tárggyal préseljük össze a munkadarabokat. 

A gyártók a ragasztókra különféle kötési időket adnak meg, de általánosságban elmondható, hogy a teljes kötés 24 óra alatt alakul ki. Ez még a pillanatragasztóra is igaz, mert a kezdeti kötés valóban gyorsan létrejön, de a teljes szilárdságot biztosító polimerizációs folyamat a cyanoakrillát esetében is csak 20-24 óra alatt fejeződik be. 

kép12. A felső úszótest két tükörszimmetrikus darabja.

kép13. A felső- és alsó-úszótestek  összeragasztás előtt.

kép14. Az úszótestek egymásra ragasztása, és rögzítése a teljes kötésig.

A ragasztás megkötését követően készre faraghatjuk a két úszótestet. Erre többféle megoldás is kínálkozik. Ha van lehetőségünk gépi megmunkálásra szalagfűrésszel, gépi lombfűrésszel, vagy kiszúrófűrésszel akkor a rajzom látható szögsablon segítségével állítsuk be a fűrészlap dőlését a jelzett 9,3 fokos értékre (15. kép) és a felső úszótest körvonala mentén vágjuk le a felesleges anyagmennyiséget. A tatnál a vágás függőleges legyen az úszótestek síkjára.

Kézi megmunkálással (kézi lombfűrész, faragás) első lépésben a felső úszótest körvonalai mentén, kis ráhagyással, függőlegesen vágjuk körbe az úszótesteket, majd az oldalakat faragással munkáljuk le a megfelelő dőlésszögre. Egyik esetben sem kell még készre csiszolni az alkatrészeket, erre csak a hajótest összeillesztése után kerül majd sor.

A hajógerincre (1.) ragasszuk fel az úszótesteket. Tegyük fóliával letakart sima felületre fejjel lefelé a hajógerincet (1.) Két oldalról illesszük mellé a ragasztóval bekent két úszótestet, szintén fejjel lefelé, így biztosítható, hogy az alkatrészek felső felülete egy síkba essen.  A ragasztáshoz most is vízálló ragasztótó használjunk.  Az alkatrészeket melléjük rakott súlyos tárgyakkal, vagy finoman meghúzott (ne nyomódjon bele a puha balsa felületébe!) asztalos párhuzamszórítóvala ragasztás megkötéséig szorítsuk össze. 

A ragasztóanyag kikeményedését követően csiszolással simítsuk el a fűrészelt felületeket, alakítsuk ki a hajótest végleges formáját. A medersor éleket kicsit le lehet gömbölyíteni. A fedélzet peremét pedig 45 fokban letörni, így a hajótest esztétikusabb formát kap, és az éles sarkok eltűntetésével kevésbé lesz érzékeny a sérülésekre. Ekkor is ügyelni kell a két oldal szimmetriájára! 

 Az elkészült szerkezetkés hajótestet 2-3 rétegben lakkozzuk le időjárásálló lakkal ( nitrolakk, csónaklakk, stb...). A lakkrétegek felvitele között várjuk ki a száradási időt, és az újabb réteg előtt minden esetben csiszolóvászonnal érdesítsük fel az előző, már megszáradt réteget. 

kép15. Gépi fűrész beállítása az úszótestek kiszabásához.

kép16. Az elkészült úszótestek.

kép17. A hajógerinc és a két úszótest összeragasztása, és rögzítése.

kép18. Szerkezetkész, lakkozott hajótestek.

A vitrolás hajó „névjegye”, legfeltűnőbb szerkezeti eleme a meghajtást biztosító vitorlázat. A tervrajzokona legegyszerűbb, egy árbocos, bermuda-vitrolázatú verzió látható. Ez is tartalmazza a vitorlázat minden lényeges elemét. Az árboc (11.) és a vitorlarúd (9.) anyaga 3 mm átmérőjű bambuszpálca. A hajótest összeállítása előtt érdemes az árbocot belepróbálni a hajógerincen (1.) kialakított árbocfészekbe, hogy abba pontosan, szorosan illeszkedjen. Az árboc (11.) és a vitorlarúd (9.) hosszát a rajzról másoljuk át a nyersanyagra, majd szabjuk le őket.

A fültisztító pálcikából vágjunk ki egy 10 mm hosszú csődarabot ez lesz a vitrolaforgó sapágycsöve (7.). A rajzon jelzett helyen kis pillanatragasztót az árbocra kenve

fogassuk a csapágycsövet az árbochoz, bandázsoljuk be varrócérnával és a cérnázást is itassuk át kevés pillanatragasztóval.

A vitorlagforgó (8.) gemkapocs drót-anyagából készül. A kiegyengetett gemkapocsból vágjunk le egy darabot és hajlítsuk meg fogóval a vitorlaforgót, de a legalsó, derékszögű hajtást még ne készítsük el! A drót felső, hosszú részét bandázsoljukés ragasszukhozzá a vitorlarúdhoz.

A bandázsolásnál a cérnát szorosan kell feltekerni, szépen egymás mellé akár egy menetet. A cérnázás ne legyen kusza, csomós, bolyos.  

kép 19. Az árboc pontos illeszkedésének ellenőrzése. 

kép 20. Az árboc és vitrolarúd szerkezete.

Az árboc és vitrolarúd összeszereléséhez toljuk a vitorlaforgót (8.) a csapágycsőbe (7.). A vitrolaforgó alul kilógó részét a csapágycső alsó élénél el kell hajlítani derékszögben. De az árboc akadályozza a hajlítást végző fogót. Ezért a drótot először oldalra kell kihajlítani 90-fokban, majd a vitorlarúddal egy síkba csavarni.A feleslegesen túlnyúló drótrészt csípjük le. A vitorlarúd könnyedén, akadálymentesen forogjon a csapágycsőben. 

kép 21. A vitorlaforgó csapágycsőbe helyezése.

kép 22. A vitrolaforgó alsó részének oldalra kihajtása a csapágycső alsó élénél. 

kép23. Az alsó drótrész vitorlarúddal egy síkba csavarása.

kép 24. A felesleges drótrész lecsípése.

A vitorláshajó "motorja" a vitorla. Ez fogja be a szelet és alakítja annak energiáját a hajót mozgató tolóerővé. A vitorla anyaga bármilyen műanyagfólia lehet. Legjobb a virágcsomagoló, színes, mintás celofán, de akár a bevásárló reklámszatyor anyaga is megfelelő. Szövet vitorlát nem célszerű készíteni, mert az felszívja a vizet,ettől elnehezedik, a  stabilitást lerontva, borulékonnyá teszi a hajót.

A vitorlának választott fóliát terítsük a rajzra, és a részleges átlátszóságát kihasználva alkoholos filccel másoljuk át a vitorla(10.) szabásmintáját. A vitorlaléceket (latnikat) imitáló csíkokat is rajzoljuk fel, és ha dekorálni szeretnénk ezt is ekkor tehetjük meg. A vitorlát határoló egyenes vonalakat fémvonalzó mellett vezetett pengével-, az íveket ollóval vágjuk ki.

A vitorla (10.) alsó részén, a sarokban láng felett melegített dróttal kiszúrva alakítsunk ki egy kötélszemet. Ezt nem célszerű tűvel, késsel stb… kilyukasztani, mert a vitrolaszemből repedések, szakadások indulhatnak ki. A vitorlát (10.) a 28. képen pirossal jelzett helyeken cellux darabokkal rögzítjük az árbochoz(6.). 

kép25. A vitorla szabásmintájának átmásolása.

kép 26. A vitrola kiszabása.

kép27. A kötélszem elkészítése felmelegített dróttal.

kép 28. A vitorla árbochoz rögzítése cellux darabokkal (pirossal jelezve a rögzítési helyek)

A vitorláshajókat szemlélve még a laikusoknak is feltűnik kötélzet. A történelmi korok hajóin szinte megfejthetetlen, kaotikus tömegben láthatóak a különféle vastagságú és rendeltetésű kötelek. A kusza kötélkáosz csak látszólagos, mert minden kötélnek pontos szerepe-, egyedi neve, sőt nem ritkán a személyzet tagjai közül kinevezett kezelője van.Mi is ellátjuk hajómodellünk a megfelelő kötelekkel, ami a modell szellemiségéhez igazodva igen egyszerű lesz, összesen 3 db. kötelet fogunk beépíteni.

A kötelek két pontot, az ezeken lévő alkatrészeket kötik össze. Esetünkben két kötél a fedélzetre rögzített kötélfogó szembe (14.) kapcsolódik. Ezek lehetnek kereskedelmi forgalomban kapható egészen kicsiny 4x8 mm-es méretű szemescsavarok, de mivel nehezen beszerezhetőek, így magunk is készíthetjük őket gombostűből.

A lágyacél gombostű fejét levágjuk, majd hengeres csőrű (ékszerész) fogóval egy 4…5 mm átmérőjű teljes karikát hajtunk a gombostű végére. A karika tövénél ráfogunk a drótra és visszahajtjuk a karikával ellentétes irányban. Így a gombostű tengelyébe eső, szimmetrikus, szép kivitelű köralakú szemet kapunk.  

kép 29. Kötélfogó szem hajtogatása gombostűből hengeres (ékszerész) fogóval.

A kötélfogó szemeket (14.) a rajzon jelölt helyeken a hajótest középvonalában, a hajógerinc (1.) felső élébe kell becsavarni (beszúrni), majd pillanatragasztóval rögzíteni. A gombostúből készített kötélfogó szemet még fogóval sem könnyű beleszúrni a rétegelt lemezbe, ez megkönnyíthető ha egy lecsípett fejű gombostűt fúrógépbe fogva, ezt fúrószárként használva, előfúrjuk a kötélfogó szemek helyeit.


kép 30. A kötélfogó szemek elhelyezése a fedélzeten.

A hajón lévő kötelek két fő csoportba oszthatók: az állókötélzetre amik rögzítenek, merevítenek valamit és a hajó normál működése során nem lazítják-feszítik őket; valamint a futókötélzetre aminek elemei a vitrolák beállítását, vagy más funkciókat szabályoznak, ezért folyamatosan oldják, lekötik, fesztik, eresztik őket. Ez a modellen sincs másként, így gondoskodnunk kell a kötelek állíthatóságáról, feszességük szabályozhatóságáról.


Aki már próbált egy kötelet, zsinórt feszesre kötni, tapasztalhatta, hogy ez egyáltalán nem egyszerű feladat. A legritkább esetben sikerül elsőre jól felkötni, ezért a fix kötelek is szabályozhatóak, hogy a feszességük pontosan beállítható legyen.A hajót működtető kötelek (futókötelek) hosszát, feszességét pedig folyamatosan változtatni kell az adott hajózási szituációnak megfelelően. Ezért a hajón minden kötél állítható! Egy részük azért, hogy megfeszíthető, utánfeszíthetőlegyen, más részük a szabályozó funkciója miatt. Hajómodelleken a kötélfeszítés többféleképpen oldható meg, most itt 3 variációt mutatok be, ezek mind alkalmazhatóak a "Kistói"-n.

1.) A gyűrűs feszítő: Ehhez egy vastagabb falú műanyag- vagy alumíniumcsőre lesz szükségünk. A csőbe 3 a zsinór vastagságánál kicsit nagyobb átmérőjű furatot készítünk. A 31. képen látható módon két furat egymással szemben,a harmadik ezek vonalára derékszögben helyezkedjen el. Több szakirodalomban úgy mutatják ezt be, hogy a furatok 3 egyenlő részre (120 fokonként) osztva helyezkednek el a kör mentén. Ez sajnos rossz kialakítás, a feszítő meg fog csúszni. Valószínűleg a régmúltban keletkezett egy ilyen hibás ábra és ez öröklődik a szerkesztők generációin át, a nélkül, hogy valaki megvizsgálta volna működőképességét. A jó megoldás a furatok 90-fokos elrendezése mint a 31. képen is látható, ahonnan a zsinór helyes bekötése és vezetése is leolvasható. A zsinórvezetés módja szabott, ha nem így történik a feszítő nem fog működni, megcsúszik. Maga a kivitel nagyon ízléses, kompakt, szebb, mint a következőként ismertetett "lapkás" feszítő, viszont elkészíteni és befűzni is nehezebb!

kép 31. Gyűrűs feszítő kialakítása.

2.) Lapkás feszítő: Egy műanyag vagy fém lapba 3 egyvonalba eső, a zsinórnál kicsit nagyobb átmérőjű furatot kell készíteni. A felső furatba fixen kell bekötni a zsinórt, a visszatérőszálat pedig átvezetni a középső és az alsó furaton (a 32. kép szerint). A feszítőlapka nagyon könnyen elkészíthető, befűzhető. Ez a legelterjedtebb, leg-kedveltebb forma a hajómodellezők körében.

kép 32. Lapkás feszítő kialakítása.

3.) Csomós feszítő: a legegyszerűbb megoldás a csomós feszítő. Ez csak játékok, kisméretű modellek esetében, illetve maketteken használható. A mi "Kistói" modellünk pontosan ilyen. Itt a visszatérő szálat egy csomóval rákötjük a feszített szálra. A csomóról lelógó zsineget kicsit hosszabbra hagyjuk lógni, nem vágjuk rövidre, mert ezt megfogva lehet majd a csomót elmozdítani, elhúzni a zsinóron és ezzel állítani a feszességet.

kép 33. Csomós feszítő kialakítása.

A kötélzet elemeivel való ismerkedés után az első felszerelt kötelünk a vitorla öblösségét állító vitrolakötél (16.) és az azt tartó állítható gumigyűrű (15.)lesz. A vitrolarúdra kössünk fel egy vékony gumiszalagot (elvágott befőttesgumi). A vitorlán lévő kötélszembe fűzzünk zsineget és kössük meg (a vitorlát ne húzza, ráncolja össze a kötés!!) A zsineget ezt követően fűzzük át a gumigyűrűn is és ott is kössük meg. A gumigyűrűt előre-hátra tologatva állítható a vitorla öblössége. Gyengébb szélben és hátszélben öblösebb (lazább) vitorlát állítunk,erősebb szélben laposabb (feszesebb) beállítást kellmajd választani.

kép 34. Gumigyűrű felkötése a vitrolarúdra. 

A hajótest és az árboczat összeszerelés előtt még egyszer ellenőrizzük, hogy minden a helyén van-e. A hajó dekorálását, díszítését is ilyenkor célszerű elvégezni, mert ha a helyén lesz az árboc már sokkal nehezebb festeni, színezni a hajótestet. A festéskor 2-4 réteg szórható akrilfesztéket vigyünk fel. Az újabb réteget csak az előző teljes száradása, majd finom csiszolóvásszonnal érdesítése után fújjuk rá. A gyakorlatban jól beváltak a PrismaColorAcryl, és a Belton-Molotow szóróflakonos festékek. A festékrétegeket vékonyan, szinte ködölve vigyül fel, nehogy megfollyon. Természetesen használhatóak alkoholos filc, matrica vagy más vízálló bevonatot eredményező eljárások is.

A hajónak illik nevet is adni, ha másért nem tengerész babonából. A dekorálás, elnevezés azért is fontos, mert ebben a munkafázisban olyanok is részt vehetnek, akik magában a hajó építésben még nem tudtak bekapcsolódni életkoruk miatt. Egészen kicsi gyerek is örömmel színez ki, rajzol mintákat a vitorlára, fehérre fújt hajótestre. 

kép35. „Kistói” típusú modellek különféle gúnyákban.

Elérkeztünk az építés befejező lépéseihez! A kész, festett, dekorált hajótestbe illesszük be az árbocot, és egy kis csepp pillanatragasztóval rögzítsük a helyén. Kössük be a előmerevítő (17.) kötelet, ennek feszességét a már ismertetett "csomós-feszítő" alkalmazásával állíthatjuk be. Nagyon ne húzzuk meg, mert előrefelé elgörbítheti az árbocot.  Kössük a helyére behúzókötelet (12.) is, itt a már ismertetett feszítők valamelyikét alkalmazzuk.  Ezzel A MODELL ELKÉSZÜLT! 

kép36. Az elkészült „Kistói” típusú hajómodell.

kép37. Az elkészült „Kistói” típusú hajómodell.

A hajó csak vízen hajó, ezért próbáljuk is ki. Keressünk egy szabad vízfelületet és tegyük rá frissen elkészült művünket.  A vitorlás hajó úszásánál minden esetben egyensúlyi helyzet alakul ki! Ez azt jelenti, hogy a vitorlán, a laterálfelületen, a kormánylapáton és a hajótesten keletkező erők addig változnak amíg  azok, és nyomatékuk eredője, nulla nem lesz, ekkor a hajó egyensúlyi helyzetbe kerül.  Ezért egy vitorla-kormánylapát beállításhoz, adott szél mellett csak egy haladási irány és sebesség tartozik, a hajó automatikusan erre áll be.  Mivel ez egy szabadonfutó modell a vízretételt követően már nem tudunk a beállításokon változtatni. Ezért az elején célszerű a hátsó kötélfogó szemhez egy vékony zsineget kötni, amivel visszahúzhatjuk a modellt, és módosíthatunk a beállításokon, próbálgatva, hogy ezekre miként reagál, változik meg a hajó mozgása a vízen. Kisebb vízfelületen el is engedhetjük a modellt, és figyeljük haladását, majd módosítsunk valamely beállításon, pl. eresszünk a behúzókötélen és ismételjük meg az úsztatást ugyanarról a helyről. Így rengeteg hasznos, az R/C modellezésben is jól hasznosítható tapasztalat szerezhető a vitorlások működéséről.

!! JÓ SZELET MINDENKINEK !!

kép38. A modell úsztatása.

UTÓSZÓ

Minden technikai sportban, így a hajómodellezésben is, fontos szerepet töltenek be a versenyek. Egyrészt így mérhető le munkánk eredményessége, és tárhatóak fel a hiányosságok, határozható meg a továbblépés iránya és módja. Másrészt a versenyek összehozzák a modellezőket, baráti, szakmai kapcsolatok alakulnak ki, kicserélődnek a tapasztalatok, terjednek a jó gyakorlatok.

A szabadon futó vitorlásokkal két versenyforma is kivitelezhető. Ez egyik a „gyorsasági” verseny, ami nem mást jelent, minthogy egy adott vízfelületen a hajók rajtvonaltól egyszerre indulnak, és a szakasz vége (túlpart) elérésének sorrendje adja a futamban elért helyezéseket. Több futamot teljesítve a szerzett pontos összege alapján alakul ki az eredménysorrend.

Bonyolultabb forma a célra-úsztató verseny. Ekkor egy téglalap alakú pályát állítunk fel. A pálya alján, középen található a rajtvonal, innen indulnak a hajók. A pálya két oldala és felső vége
bólyakapukkal felosztott, aminek az elérés nehézségnek megfelelően pontértékei vannak. Amelyik kapun keresztük a hajó elhagyja a pályát, annyi a futam pontértéke. A verseny személyenként több futamból áll, és a futamokon szerzett pontok összértéke adja ki a végső eredménysorrendet. 

A „Kistói” kis méretei miatt a versenypálya egy maximum 5x5 méteres négyzet legyen, amin szabályos osztással 12 bolyát helyezünk el. Nagyobb hajók esetén a pálya méreteit is növelni kell, ezzel párhuzamosan a bolyák száma is növelhető. A pályát a víz adottságaihoz alkalmazkodva alakítjuk ki, a szélíránytis figyelembe venni, a 100-as bólyaköz lehetőleg a vitorlázható tartományban legyen, tehát ne pont szembeszél fújjon a pályán, de ha véletlenül így alakul az se baj, mert mindenki azonos körülmények között versenyzik így is, csak éppen a 100-as kaput nem lehet megfutni azon a versenyen.  Az egyes bolyaközök elhelyezkedésük szerint számértékkel bírnak . A modell a „RAJT” bólyaközből indul, a bólyaközön belül tetszőleges helyről. Az indításkor a hajó meglökhető. Ezt követően a beállításainak megfelelően végigfut a pályán, és valamely bólyaközönát elhagyja azt. Ez a bólyaköz adja meg a futamon szerzett pontok értékét. A 39. képen látható példa szerint az első futamon 10, a másodikon 100, a harmadikon pedig 50 pontot szerzett a hajó, így a versenyző ezek összegét, 160 pontot szerzett. A RAJT, vagy a melletti bólyaközön áthaladáskor (a hajó visszafordulásakor következhet ez be) az adott futamon 0 pontértékű. Az egyenlő esélyek biztosítása végett a versenyzők az egyes futamokat forgószinpad szerűen, egymást követve sorban teljesítik, így nagyjából azonos szélviszonyok mellett hajózhatnak.A pálya mellett szélzsák, szélirány jelző szalag is elhelyezhető, ami nagyban segíti a modellek beállítását.

kép39. A célra-úsztató verseny pályavázlata.

JEGYZETEK

Az összes közölt fényképfelvétel és grafika a szerző sajátja. 


Surman Zsolt
2020.05.05.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése