Pohár-Szélmalom építése (2.rész)

 „Pohár-Szélmalom”  építése

2. rész

II.pad.

JÓL ELLESNI A JÓT

Végre ott a város,
Közepén a templom, nagy komoly tornyával,
Szanaszét a város végén a szélmalmok
Széles vitorlákkal.
Ugy szeretek állni
A szélmalmok előtt! elnézem ezeket,
Amint vitorlájok hányja, egyre hányja
A cigánykereket.

Petőfi Sándor, 1848,  „A Kiskunság”

Ejtsünk pár szót a „Pohár-Szélmalom” modellben is megmintázott magyar-szélmalomról. A török hódoltságot megelőző időszakban Magyarországon nem volt ismert a szélmalom. Csak vízimalmok és szárazmalmok üzemeltek a kárpát-medencében. Ez a reformáció idején változott meg gyökeresen, amikor 1623 és 1795 között nagyszámú magyar diák jutott el Holland egyetemekre (Leiden,Franeker, Utrecht stb…). Ott megismerhették a kiforrott szerkezetű, tornyos szélmalmokat. Az érdeklődő, nyitott szemmel járó honfitársaink el is hozták Magyarországra az akkori kor egyik csúcstechnológiáját jelentő malomszerkezetet. Sokáig nyelvünkben is megőrződött ez az esemény, mert a tornyos szélmalmokat több tájegységen holland-malom-nak nevezték. A malmok honosítása nem szolgai másolásban merült ki, hanem a látott jó példát a hazai viszonyokhoz, lehetőségekhez alakítva alkalmazták. Így született meg a szélmalmok egy sajátságos, önálló típusa a magyar-szélmalom. 

07. kép. Szélmalom belső gépészete, a sebeskerék padon.

A magyar szélmalmok tornya kezdetben vályogból épült, rakott terméskő alapra (pl. Dorozsma, Kikunfélegyháza). Később a külső felületükön téglaborítást kaptak (pl. Kunhegyes), ami megvédte az esőtől, ez különösen a legfelső szinten (szelespad) volt fontos, ahol a malomsapkáról közvetlenül a ferde falra csorog az esővíz. A burkolat nélküli malmok vályogfala állandó karbantartást (tapasztást, meszelést) igényelt. Ennek elmaradásakor hamar tönkrement, erodálódott a falazat. A vályog építési technológiája, és szilárdsága nem engedi meg igazán magas épületek készítését, ezért a klasszikus magyar-malom tornya jellegzetesen alacsony (9-11 méter), tömzsi, csonkakúp alakú. Az igények növekedésével áttértek a tisztán tégla építésre és ekkor születtek az olyan magas, nagy malmok mint a karcagi, vagy a debreceni. Más területekhez hasonlóan itt is léteznek unikális megoldások, például a Tés határában álló terméskő falazatú, deszkavitrolás szélmalmok.

08. kép. Szélmalom Tés határában

A belső szerkezet és a malomgépezet szinte teljes egészében fából készült. A szintek (padok) tartógerendái a falazatban kialakított párkányokra támaszkodtak, rájuk deszkapadlót fektettek. A nagytengelyt, vagy más néven bálványt már az építés kezdetén beállították a majdani malom közepébe és lényegében köré húzták fel az épületet. A falazott tornyon belül felépítettek egy belső támrendszert is, erre kerültek a kőjárat, tengelyek, vaspalló stb… Statikai szempontból a malomtorony csak a toronysapkát tartotta, a többi berendezést a belső struktúra vaskos oszlopai, gerendái hordozták. Ez a rugalmas, fa-szerkezet tehermentesítette és megvédte a tornyot a rezgésektől, és a malomgép okozta terhelésektől.

Az épületekhez hasonlóan az idő előrehaladtával fejlődött a műszaki tartalom is. A kezdeti, második gyorsító áttétel nélküli egy kőpáros megoldást (papucsos malom) felváltotta a két gyorsító áttételen keresztül forgatott alul hajtott, majd a felülhajtott malomkő. A külső sapkafordító-gerendákat felváltotta a csörlős, vagy fogasíves belső forgató mechanizmus stb… stb… A régi malmokat időnként átépítették, korszerűsítették felhasználva az új lehetőségeket, anyagokat. Ezért igen nehéz a malmokat kategorizálni, általános érvényű szabályokat felállítani, mert általában több korszak műszaki tartalma keveredik bennük. Törekedjünk inkább egy adott malom minél alaposabb megismerésére, mert minden példányuk egyedi, csak rá jellemző különlegességeket, meglepetéseket tartogat számunkra. Erre jó példa a már említett, a 08. képen látható Tési-szélmalom, ami a régi képeken még külső sapkafordító gerendával látható, ma már köteles csörlős, belső szerkezettel végzik a sapkafordítást, de az igazi különlegesség, hogy a fa koszorúgerenda helyett bányavasúti sínből hajlított koszorút kapott és azon a malomsapka csapágyazott ecélgörgőkön fut. Így a régi malom már sokkal korszerűbb szerkezeti megoldásokat is tartalmaz, mint amiket feltételeznénk róla. 

09. kép. Bakos-szélmalom jelzése Kecskemét határában az első katonai felmérés (1782-1785) térképén

Megemlítendő, hogy a kezdeti időszakban nem csak a Holland hatás érvényesült. Ugyan kis számban  hazánkban is épültek bakos-malmok. Ezt a technológiát Német nyelvterületről vettünk át, ezért megkülönböztetésül „Német-malom”-nak is nevezték őket. Tömegesen nem terjedtek el és hamar el is tűntek, a Holland típusú malmok mellől, így igen keveset lehet tudni kialakításukról. Sikertelenségük oka lehet, hogy Magyarországon a szélmalom az alföldeken jellemző, ahol hiány van minőségi faanyagból, míg a tornyos malmokhoz szükséges jó minőségű agyag (vályog, tégla alapanyag) nagy mennyiségben áll rendelkezésre.

10. kép. Tanyasi széldaráló

Külön csoportban lehetne vizsgálni a széldarálókat. Ezek kisméretű, nagyon leegyszerűsített malomszerkezetek. Ügyes kezű parasztgazdák, vagy munka nélkül maradt szélmolnárok készítették őket ellesett minták és saját kútfő alapján. Így ahány darab annyi féle furmányos, ügyes alkotmányról van szó. A kerekekkel ellátott, tologatható kis faházikótól (10.kép), a földbe vert oszlopra szerelt szélkeréken át a nagy malmokat mintázó mini vályogtornyos darálóig se szeri, se száma a barkácsmányoknak. Egy külön kötetet megtöltene csak a felsorolásuk, így ez itt, most sajnos elmarad. Ezekkel jellemzően már nem étkezési lisztet állítottak elő, hanem az állatoknak darálták a takarmányt, elsősorban kukoricát. Itt érdekes megemlíteni, hogy a kukorica maga is 1650 körül jelenik meg Magyarországon, jellemzően a kisgazdaságok haszonnövényeként, így a kukoricatermelés eszközeinek, módszereinek kialakulása egy időben történik a szélmalmok hazai elterjedésével, fejlődésével. A szélmalmok túlélése is nagyrészben a kukoricának köszönhető, hiszen megmaradt példányaikat még terménydarálóként használták akkor is, amikor már lisztőrlés nemesebb munkáját átvették a műmalmok. 

A „pohár-szélmalom” modell a magyar-malom korai, vályogfalas, vagy téglaburkolatos formáját idézi. Zömök csonkakúp alakú alacsony tornyára, kúpos malomsapka és négyágú rácsos vitorla kerül. A malomsapkát szélirányba állító fordítógerenda is megjelenik, amire a könnyebb mozgathatóságért egy szekérkereket illesztettek. A magyar-szélmalom érdekes jellemzője, hogy mindig két bejárati ajtaja van. Könnyen előfordulhat, hogy a szélirányba fordított malomsapka miatt éppen az ajtó előtt forog a vitorla. Ekkor se ki-, se be nem lehetne menni a malomba ezen az ajtón. A felelőtlenül, vagy figyelmetlenségből ezzel próbálkozó súlyos sérüléseket szenvedhet, akár meg is halhat a sebesen forgó vitorla ütésétől. A molnár ekkor bezárta a veszélyessé vált kijáratot és kinyitotta a másikat. Az ajtók helyét az uralkodó széliránynak megfelelően választották meg, hogy a nyitott ajtón keresztül a legkevesebb szél fújjon be a malomba. Pl. a hódmezővásárhelyi malomban az egyik keletnek, a másik délnek néz, igazodva az uralkodó Észak, Észak-Nyugati széljáráshoz.

11. kép. Pohár szélmalom modell

A malom szintjein (földszint és padok) ablakok vannak, az ezeken bejutó fény nagyon fontos a munkához, mert a malomban nem szívesen használtak semmilyen tüzet okozó eszközt, még pipázni is tilos volt a tűzveszély miatt, így a gyertya, mécses sem volt szívesen látott vendég odabenn. Ha mégis mesterséges megvilágításra volt szükség, mert jó szélben éjjel nappal őröltek megállás nélkül, azt nagyon vigyázva, körültekintően kezelték. Szintenként minimum egy, de inkább két-három ablakot vágtak a falba.  A padok száma változó. A legkorábbi (papucsos) malmokban két szint volt, a fejlődés következő lépcsőjét képező alulhajtós malmokban három, a legfejlettebb felülhajtós malmokban pedig már négy szint található. Így a modellen is az ablakokkal 3 vagy 4 szintre építsük be.

A modell a magyar-szélmalom jellegét bemutató erősen egyszerűsített szerkezet. Belső gépészete nincs, és a malomsapka sem elforgatható, viszont a vitorlája forog a szélben, és megjelenítjük a fordítógerendákat is. Természetesen, ha valaki továbbgondolná az eredeti tervet és mozgatható malomsapkát, belső szerkezetet stb… alakítana ki, akkor ehhez a munkához is jó kiindulási alap a bemutatott modell. 

A „Pohár-Szélmalom” modell léptékaránya csak közelítőleg határozható meg, mivel maguk a szélmalmok is változatos méretekkel rendelkeznek. A magyar-malom átlagos 10 m körüli magasságát figyelembe véve a modell kb. M 1:60 kicsinyítésű. Az elterjedt méretarányok között  1:43 (vasútmodell „0”-ás UK), 1:45 (vasútmodell „0”-ás lépték), 1:48 (harcjárművek, vasútmodel „0” scaleUsa/Eu) 1:58 (28 mm-es táblás harci játék figurák, pl.:Warhammer 40K),  1:64 (vasútmodell „S” lépték) környezetben helyezhető el.

JEGYZETEK:

További malmos érdekességek: Gomba és a Világ, Kis és Nagy Malmai 

Képek forrása:

07. kép. Szélmalom belső gépészete, a sebeskerék padon. A szerző saját felvétele

08. kép. Szélmalom Tés határában. A szerző saját felvétele

09. kép. Bakos-szélmalom jelzése Kecskemét határában az első katonai felmérés (1782-1785) térképén. Arcanum digitális tudománytár/térképek/ Európa a XVIII. században

10. kép. Tanyasi széldaráló. Szabad Föld, 2001. május 18. 12. oldal. 

11. kép. Pohár szélmalom modell. A szerző saját felvétele

Surman Zsolt

2022.11.18.