"KISTÓI"
szabadonfutó vitorláshajó modell építési leírása
BEVEZETŐ
A 2020 tavaszán kitört
Covid-19 világjárványt Magyarországot sem úszta meg. A járvány terjedésének lelassítása
érdekében 2020. március 28-án kijárási korlátozást rendeltek el, ami nagyon sok
embert huzamosabb ideig az otthonához szögezett. A bezártság terheit enyhítendő egy
könnyen elkészíthető modell dokumentációjának és építési leírásának közreadását
hirdettem meg, hogy a nehezen vánszorgó percek-órák hasznos, alkotó munkával
teljenek. A bemutatásra kerülő modellt 3 lehetőség közül („HA-CKJ” szabadonrepülő vitorlázó-repülőgép, a "KISTÓI"
szabadonfutó vitroláshajó, és a "POHÁR-SZÉLMALOM" modell) internetes
szavazással lehetett kiválasztani.
kép 1. A szavazás három
választható modellje.
A voksolás 2020.03.29-én
lezárult, eredményeként a „Kistói” hajómodell lett a legtöbb szavazatot kapó befutó.
Ezt követően induló Facebook sorozatban az érdeklődők megismerhették a modell
dokumentációját és építési leírását. A közösségi oldalak rossz tulajdonsága,
hogy az információáradatban minden végleg elmerül, ezért a leírás részeit egybe-szerkesztett,
átdolgozott formában alább olvashatjátok. Jó modellépítést-úsztatást
mindenkinek!
ELŐKÉSZÜLETEK
A munkát a tervrajzok letöltésével és kinyomtatásával
kezdjük el. https://www.dropbox.com/s/guskj33ee0s9156/KISTOI_21.pdf?dl=0
https://www.dropbox.com/s/jxeqk5b3zec0v1g/KISTOI_22.pdf?dl=0
A modellt bemutató
rajzok *.pdf formátumúak, így megnyitásuk nem jelenthet gondot a közismert és ingyenes
AcrobatReader programmal. A rajzokat normál fénymásolópapírra (A/4 méretű, 80 grammos papír) kell
kinyomtatni. Nagyon fontos, hogy a rajzok mérethelyesek legyenek, mert az
alkatrészek méreteit közvetlenül ezekről fogjuk átmásolni, így a nyomtatási
hibás, torz rajzok használhatatlan alkatrészeket eredményeznek. Ennek érdekében
az Acrobat Reader nyomtatási beállításainál az „egyéni méretezés : 100%” opciót
válasszuk ki. A nyomtatás után a jobb felső sarokban látható méretskála és egy
vonalzó segítségével ellenőrizhetjük, hogy nem torzultak-e a rajzok. Egy-egy skálanégyzetnek
5x5 mm-esnek kell lennie.
kép 2. Az AcrobatReader
megfelelő nyomtatási beállításai, és a rajzon lévő ellenőrző méretskála.
A hajómodell egyes
alkatrészeinek rajzátközvetlenül is felvihetjük a faanyagra oldószeres másolási
eljárással(ennek technikáját itt
megismerhetitek: http://users.atw.hu/sry/mu6.htm ). Ha nincs lehetőség az oldószeres,
közvetlen másolásra alkalmas rajzok előállítására (pl. lézernyomtató hiányában), akkor az alkatrészek rajzait kivágva,
kétoldalas ragasztószalaggal fel lehet ragasztani a nyersanyagra, majd a
megmunkálást követően a rajzmaradványokat eltávolítani onnan.
Az
építéshez teljesen hétköznapi alapanyagokat fogunk felhasználni. Az alábbi
felsorolásban sorra vesszük ezeket (a római számok a 3. kép szerint) és az
alkatrészeket is,amik ezekből készülnek (az alkatrészek számai a tervrajzokon
használtakkal azonosak).
(I.)
10 mm vastagságú balsa, vagy fenyő deszka, lemez. Ha más, hasonló méretű puhafa
deszka áll csak rendelkezésre, pl. 8 mm vastag nyárfa, az is megfelelő lesz.
Ebből készül az alsó úszótest (4.) és a felső úszótest (5.) is.
(II.)
3 mm vastagságú rétegelt lemez. Ez is kiváltható hasonló vastagságú, gyümölcsös
ládából, csomagolóanyagokból kinyert bármilyen rétegelt-, vagy furnérlemezzel.
Ebből készül hajógerinc (1.).
(III.)
3 mm átmérőjű bambuszpálca. Ez azonos a konyhai saslikpálcával. Ebből készül az
árboc (6.) és a vitorlarúd (9.) .
(IV.)
Műanyag fólia. Legjobb a színes virágcsomagoló celofán, de egyszerű bevásárló nylonzacskó
anyaga is megfelelő. ebből készül a vitorla (10.).
(V.)
Konzervdoboz palástjából kinyert #0,2...0,3 mm vastag lágyacél lemez.
Ebbőlkészül a kormánylapát (3.).
(VI.)
9 mm átmérőjű és 42 mm hosszú acélrúd, ezt egy M10x80-as kapupánt csavarból vághatjuk
ki, de bármi más 8…9 mm átmérőjű, tömör fémrúd megfelelő. Ebből készül a tősúly
(2.).
(VII.)
Gumigyűrű (befőttesgumi). Ebből készül aöblösség állító gyűrű (15.).
(VIII.)
4x8 mm-es szemescsavar. Ez is helyettesíthető gombostűből hajlított
alkarésszel. Ebből készül a kötélfogó szem (14.)
(IX.)
Vékony, erős zsineg. Lehet fonott horgász-zsinór, vagy himzőfonal is. Ebből
készül a behúzókötél (12.), az öblösségállító kötél (16.) és az előmerevítő
(17.).
A
3. képen nem szerepel, d még szükség lesz:
(X.)
2,4 mm átmérőjű és 10 mm hosszú műanyag cső (fültisztító pálcika szára). Ebből
készül a vitorlaforgó csapágycsöve (7.)
(XI.)
1 mm átmérőjű lágyacél drót (normál gemkapocs anyaga). Ebből készül a
vitorlaforgó (8.)
(XII.)
6 mm külső átmérőjű, vastagfalú műanyag cső, vagy0,5 …1 mm vastag műanyag lap.
Ebből készül a kötélfeszítő (13.)
kép 3. Az építéshez
felhasznál alapanyagok.
Az építéshezegyszerű,
hétköznapi kéziszerszámok: sniccer, olló, lombfűrész, fogók stb… elégségesek. A
videós ismertetőben több famegmunkáló gép is szerepel (szalagfűrész, gépi lombfűrész stb..), a munkafázisok érthetőbb
bemutatása miatt, az ezekkel végzett megmunkálások gond nélkül kivitelezhetőek
kéziszerszámokkal is.
A fúrás-faragás
megkezdése előtt érdemes átolvasni a teljes leírást és végignézni a hat részes
videós ismertetőt is, hogy a felmerülő problémákra, kérdéseidre körülbelül hol
találod majd meg a válaszokat, illetve így vázlatosan megismerkedhetsz az egész
folyamattal.
A videós ismertető
részei:
KÓSTOLJUNK BELE A HAJÓÁCS MESTERSÉGBE:
A hajó alkatrészeit a hajógerinc (1.) fogja egy egységbe, ezért ennek elkészítésével kezdjük a munkát. A kinyomtatott tervrajz lapból egy kis ráhagyással (+5…8 mm a körvonalak mentén) vágjuk ki a hajógerinc (1.) rajzát és oldószeres eljárással másoljuk fel (itt olvashatsz róla részletesen: http://users.atw.hu/sry/mu6.htm ), vagy kétoldalas ragasztószalaggal, ragasszuk fel a 3 mm vastagságú rétegelt lemezre.
A rétegelt lemez másik
oldalát fedjük be papír-ragasztószalaggal (maszkolószalag),
hogy a fűrészeléskor a hátoldali rostokat ne szaggassuk fel. Fűrészeléssel,
faragással, csiszolással alakítsuk ki az alkatrészt. A fűrészelésnél, annak
pontatlansága miatt, célszerű nem akörvonalat követni, hanem a mellett 1…2 mm
ráhagyással haladni, majd később csiszolással befejezni a megmunkálást.
kép 4. A hajógerinc
rajzának rétegelt lemezre másolása oldószeres eljárással.
kép 5. A rétegelt lemez
hátoldalára ragasztott, felszakadozást gátló maszkolószalag.
kép 6. A kész
hajógerinc.
A famunkák mellett kis
kitérőt teszünk a vasipar világába. A 10x80-as kapupánt csavar sima, hengeres részéből
szabjunk ki egy 42 mm hosszúságú darabot, ebből készül a tősüly (2.).Most is
ráhagyással dolgozzunk és a végleges méretet reszeléssel állítsuk be, oly
módon, hogy többször próbáljuk bele a hajógerincen (1.) lévő kivágásba, ahová
szorosan kell illeszkednie.
A következő fém
alkatrészünk a kormánylapát (3.) lesz. Ennek a rajzát ragasszuk fel a
konzervdoboz oldalából kivágott vékony vaslemezre, majd ollóval szabjuk ki. A
sorját és a felragasztott rajz maradványait csiszolással távolítsuk el. Itt nem
árt óvatosnak lenni, mert az ollóval vágott vaslemez szélei nagyon élesek,
könnyen megsebezheti magátaki nem elég figyelmes.
A hajógerinc (1.)
végében a rajzon jelölt helyeken két darab háromszög alakú bevágást kell
készíteni a kormánylapát (3.) számára. Ezt a legegyszerűbben egy sniccerrel
oldhatjuk meg. A rétegelt lemez középső rétegét a jelölt helyen először
megkarcoljuk az anyagot, ez a karc megvezeti a pengét, majd többször, egyre
mélyebben belenyomjuk a szerszám hegyét a fába. 3-4 ilyen mozdulattal el is
készíthető a megfelelő bemetszés.
A kormánylapátot (3.)
és a tősúlyt (2.) is illesszük a helyére és pillanatragasztóval rögzítsük őket.
A két alkatrészt elsősorban a pontos illesztés köti a hajógerinchez, a
ragasztás csak biztosítja a kötéseket.
kép7. A tősúly
kiszabása 10x80-as kapupánt csavarból.
kép8. A kormánylapát
rajzának felragasztása a konzervdobozból kinyert vaslemezre.
kép9. Az ollóval
kiszabott kormánylapát.
kép10. A kormánylapátot
tartó bevágások elkészítése.
kép11. A helyükre
illesztett és ragasztással biztosított kormánylapát és tősúly.
A hajótestet elkészítésével
folytatjuk: erre egy kevésbé ismert, úgynevezett réteges vagy másként lamellás építési eljárást alkalmazunk. A
módszer lényege, hogy a hajótestet vízszintes metszősíkokkal „felszeletelve”,
egymásra helyezett rétegekből állítjuk össze. A műanyagból fröccsöntött
héjszerkezetű techológia elterjedése előtt így készültek a kisebb méretű
történelmi vitorláshajó modellek, makettek. Ez egy átmeneti módszer a legősibb
tömbös (egy fadarabból kifaragott hajótest) és az elemekből épített szerkezet
között.
A 10 mm vastagságú
balsa (fenyő, nyárfa, hárs, vagy bármilyen más puhafa) deszkára a már ismert
oldószeres eljárással (vagy a rajzot felragasztva) vigyük fel a felső
úszótestek (5.) rajzát. Ez két különálló, tükörszimmetrikus darabból áll. A
szaggatott vonallal jelzett befoglaló téglalapot kivágjuk a nyersanyagból, majd
elkészítjük a hajótér kivágást (12. kép).
Az alsó úszótest (4.) esetében
csak két 30x160 mm-es befoglaló téglatestet vágjunk ki a deszkából. Egy-egy alsó-felső úszótestpárt egymásra rakva
ragasszuk össze, arra különösen figyelve, hogy a hajógerinc felé eső oldaluk
pontosan egy síkban legyen. A ragasztáshoz vízálló ragasztót használjunk (vízálló
D3-as faragasztó, D4 faragasztó, Technokol-Rapid, epoxi stb...) . A kötés
kikeményedéséig az alkatrészekre helyezett súlyos tárggyal préseljük össze a
munkadarabokat.
A gyártók a ragasztókra különféle kötési időket adnak meg, de
általánosságban elmondható, hogy a teljes kötés 24 óra alatt alakul ki. Ez még
a pillanatragasztóra is igaz, mert a kezdeti kötés valóban gyorsan létrejön, de
a teljes szilárdságot biztosító polimerizációs folyamat a cyanoakrillát
esetében is csak 20-24 óra alatt fejeződik be.
kép12. A felső úszótest
két tükörszimmetrikus darabja.
kép13. A felső- és
alsó-úszótestek összeragasztás előtt.
kép14. Az úszótestek
egymásra ragasztása, és rögzítése a teljes kötésig.
A ragasztás megkötését
követően készre faraghatjuk a két úszótestet. Erre többféle megoldás is
kínálkozik. Ha van lehetőségünk gépi megmunkálásra szalagfűrésszel, gépi
lombfűrésszel, vagy kiszúrófűrésszel akkor a rajzom látható szögsablon
segítségével állítsuk be a fűrészlap dőlését a jelzett 9,3 fokos értékre (15.
kép) és a felső úszótest körvonala mentén vágjuk le a felesleges
anyagmennyiséget. A tatnál a vágás függőleges legyen az úszótestek síkjára.
Kézi megmunkálással
(kézi lombfűrész, faragás) első lépésben a felső úszótest körvonalai mentén,
kis ráhagyással, függőlegesen vágjuk körbe az úszótesteket, majd az oldalakat
faragással munkáljuk le a megfelelő dőlésszögre. Egyik esetben sem kell még készre
csiszolni az alkatrészeket, erre csak a hajótest összeillesztése után kerül
majd sor.
A hajógerincre (1.) ragasszuk
fel az úszótesteket. Tegyük fóliával letakart sima felületre fejjel lefelé a
hajógerincet (1.) Két oldalról illesszük mellé a ragasztóval bekent két
úszótestet, szintén fejjel lefelé, így biztosítható, hogy az alkatrészek felső felülete
egy síkba essen. A ragasztáshoz most is
vízálló ragasztótó használjunk. Az
alkatrészeket melléjük rakott súlyos tárgyakkal, vagy finoman meghúzott (ne
nyomódjon bele a puha balsa felületébe!) asztalos párhuzamszórítóvala ragasztás
megkötéséig szorítsuk össze.
A ragasztóanyag
kikeményedését követően csiszolással simítsuk el a fűrészelt felületeket,
alakítsuk ki a hajótest végleges formáját. A medersor éleket kicsit le lehet
gömbölyíteni. A fedélzet peremét pedig 45 fokban letörni, így a hajótest
esztétikusabb formát kap, és az éles sarkok eltűntetésével kevésbé lesz
érzékeny a sérülésekre. Ekkor is ügyelni kell a két oldal szimmetriájára!
kép15. Gépi fűrész
beállítása az úszótestek kiszabásához.
kép16. Az elkészült
úszótestek.
kép17. A hajógerinc és
a két úszótest összeragasztása, és rögzítése.
kép18. Szerkezetkész, lakkozott hajótestek.
A
vitrolás hajó „névjegye”, legfeltűnőbb szerkezeti eleme a meghajtást biztosító
vitorlázat. A tervrajzokona legegyszerűbb, egy árbocos, bermuda-vitrolázatú verzió
látható. Ez is tartalmazza a vitorlázat minden lényeges elemét. Az árboc (11.) és
a vitorlarúd (9.) anyaga 3 mm átmérőjű bambuszpálca. A hajótest összeállítása
előtt érdemes az árbocot belepróbálni a hajógerincen (1.) kialakított
árbocfészekbe, hogy abba pontosan, szorosan illeszkedjen. Az árboc (11.) és a
vitorlarúd (9.) hosszát a rajzról másoljuk át a nyersanyagra, majd szabjuk le
őket.
A
fültisztító pálcikából vágjunk ki egy 10 mm hosszú csődarabot ez lesz a
vitrolaforgó sapágycsöve (7.). A rajzon jelzett helyen kis pillanatragasztót az
árbocra kenve
A
vitorlagforgó (8.) gemkapocs drót-anyagából készül. A kiegyengetett
gemkapocsból vágjunk le egy darabot és hajlítsuk meg fogóval a vitorlaforgót,
de a legalsó, derékszögű hajtást még ne készítsük el! A drót felső, hosszú
részét bandázsoljukés ragasszukhozzá a vitorlarúdhoz.
A
bandázsolásnál a cérnát szorosan kell feltekerni, szépen egymás mellé akár egy
menetet. A cérnázás ne legyen kusza, csomós, bolyos.
kép 19. Az árboc pontos illeszkedésének
ellenőrzése.
kép 20. Az árboc és
vitrolarúd szerkezete.
Az árboc és vitrolarúd összeszereléséhez
toljuk a vitorlaforgót (8.) a csapágycsőbe (7.). A vitrolaforgó alul kilógó részét
a csapágycső alsó élénél el kell hajlítani derékszögben. De az árboc
akadályozza a hajlítást végző fogót. Ezért a drótot először oldalra kell
kihajlítani 90-fokban, majd a vitorlarúddal egy síkba csavarni.A feleslegesen
túlnyúló drótrészt csípjük le. A vitorlarúd könnyedén, akadálymentesen forogjon
a csapágycsőben.
kép 21. A vitorlaforgó
csapágycsőbe helyezése.
kép 22. A vitrolaforgó
alsó részének oldalra kihajtása a csapágycső alsó élénél.
kép23. Az alsó drótrész vitorlarúddal egy síkba
csavarása.
kép 24. A felesleges
drótrész lecsípése.
A vitorláshajó "motorja" a vitorla. Ez fogja be a
szelet és alakítja annak energiáját a hajót mozgató tolóerővé. A vitorla anyaga
bármilyen műanyagfólia lehet. Legjobb a virágcsomagoló, színes, mintás celofán,
de akár a bevásárló reklámszatyor anyaga is megfelelő. Szövet vitorlát nem
célszerű készíteni, mert az felszívja a vizet,ettől elnehezedik, a stabilitást lerontva, borulékonnyá teszi a
hajót.
A vitorlának választott fóliát terítsük a rajzra, és a
részleges átlátszóságát kihasználva alkoholos filccel másoljuk át a vitorla(10.)
szabásmintáját. A vitorlaléceket (latnikat) imitáló csíkokat is rajzoljuk fel,
és ha dekorálni szeretnénk ezt is ekkor tehetjük meg. A vitorlát határoló
egyenes vonalakat fémvonalzó mellett vezetett pengével-, az íveket ollóval vágjuk
ki.
A vitorla (10.) alsó részén, a sarokban láng felett
melegített dróttal kiszúrva alakítsunk ki egy kötélszemet. Ezt nem célszerű
tűvel, késsel stb… kilyukasztani, mert a vitrolaszemből repedések, szakadások
indulhatnak ki. A vitorlát (10.) a 28. képen pirossal jelzett helyeken cellux
darabokkal rögzítjük az árbochoz(6.).
kép25. A vitorla
szabásmintájának átmásolása.
kép 26. A vitrola
kiszabása.
kép27. A kötélszem
elkészítése felmelegített dróttal.
kép 28. A vitorla
árbochoz rögzítése cellux darabokkal (pirossal jelezve a rögzítési helyek)
A vitorláshajókat szemlélve még a laikusoknak is feltűnik
kötélzet. A történelmi korok hajóin szinte megfejthetetlen, kaotikus tömegben
láthatóak a különféle vastagságú és rendeltetésű kötelek. A kusza kötélkáosz
csak látszólagos, mert minden kötélnek pontos szerepe-, egyedi neve, sőt nem
ritkán a személyzet tagjai közül kinevezett kezelője van.Mi is ellátjuk hajómodellünk
a megfelelő kötelekkel, ami a modell szellemiségéhez igazodva igen egyszerű
lesz, összesen 3 db. kötelet fogunk beépíteni.
A kötelek két pontot, az ezeken lévő alkatrészeket kötik
össze. Esetünkben két kötél a fedélzetre rögzített kötélfogó szembe (14.)
kapcsolódik. Ezek lehetnek kereskedelmi forgalomban kapható egészen kicsiny 4x8
mm-es méretű szemescsavarok, de mivel nehezen beszerezhetőek, így magunk is
készíthetjük őket gombostűből.
A lágyacél gombostű fejét levágjuk, majd hengeres csőrű (ékszerész)
fogóval egy 4…5 mm átmérőjű teljes karikát hajtunk a gombostű végére. A karika
tövénél ráfogunk a drótra és visszahajtjuk a karikával ellentétes irányban. Így
a gombostű tengelyébe eső, szimmetrikus, szép kivitelű köralakú szemet
kapunk.
kép 29. Kötélfogó szem
hajtogatása gombostűből hengeres (ékszerész) fogóval.
A kötélfogó szemeket (14.) a rajzon jelölt helyeken a
hajótest középvonalában, a hajógerinc (1.) felső élébe kell becsavarni
(beszúrni), majd pillanatragasztóval rögzíteni. A gombostúből készített kötélfogó
szemet még fogóval sem könnyű beleszúrni a rétegelt lemezbe, ez megkönnyíthető
ha egy lecsípett fejű gombostűt fúrógépbe fogva, ezt fúrószárként használva,
előfúrjuk a kötélfogó szemek helyeit.
kép 30. A kötélfogó
szemek elhelyezése a fedélzeten.
A hajón lévő kötelek két fő csoportba oszthatók: az
állókötélzetre amik rögzítenek, merevítenek valamit és a hajó normál működése
során nem lazítják-feszítik őket; valamint a futókötélzetre aminek elemei a
vitrolák beállítását, vagy más funkciókat szabályoznak, ezért folyamatosan
oldják, lekötik, fesztik, eresztik őket. Ez a modellen sincs másként, így
gondoskodnunk kell a kötelek állíthatóságáról, feszességük
szabályozhatóságáról.
Aki már próbált egy kötelet, zsinórt feszesre kötni,
tapasztalhatta, hogy ez egyáltalán nem egyszerű feladat. A legritkább esetben
sikerül elsőre jól felkötni, ezért a fix kötelek is szabályozhatóak, hogy a
feszességük pontosan beállítható legyen.A hajót működtető kötelek (futókötelek)
hosszát, feszességét pedig folyamatosan változtatni kell az
adott hajózási szituációnak megfelelően. Ezért a hajón minden kötél állítható!
Egy részük azért, hogy megfeszíthető, utánfeszíthetőlegyen, más részük a szabályozó
funkciója miatt. Hajómodelleken a kötélfeszítés többféleképpen oldható meg, most
itt 3 variációt mutatok be, ezek mind alkalmazhatóak a "Kistói"-n.
1.) A gyűrűs feszítő: Ehhez egy vastagabb falú műanyag- vagy
alumíniumcsőre lesz szükségünk. A csőbe 3 a zsinór vastagságánál kicsit nagyobb
átmérőjű furatot készítünk. A 31. képen látható módon két furat egymással
szemben,a harmadik ezek vonalára derékszögben helyezkedjen el. Több
szakirodalomban úgy mutatják ezt be, hogy a furatok 3 egyenlő részre (120
fokonként) osztva helyezkednek el a kör mentén. Ez sajnos rossz kialakítás, a
feszítő meg fog csúszni. Valószínűleg a régmúltban keletkezett egy ilyen hibás
ábra és ez öröklődik a szerkesztők generációin át, a nélkül, hogy valaki
megvizsgálta volna működőképességét. A jó megoldás a furatok 90-fokos
elrendezése mint a 31. képen is látható, ahonnan a zsinór helyes bekötése és
vezetése is leolvasható. A zsinórvezetés módja szabott, ha nem így történik a
feszítő nem fog működni, megcsúszik. Maga a kivitel nagyon ízléses, kompakt,
szebb, mint a következőként ismertetett "lapkás" feszítő, viszont
elkészíteni és befűzni is nehezebb!
kép 31. Gyűrűs feszítő
kialakítása.
2.) Lapkás feszítő: Egy műanyag vagy fém lapba 3 egyvonalba
eső, a zsinórnál kicsit nagyobb átmérőjű furatot kell készíteni. A felső
furatba fixen kell bekötni a zsinórt, a visszatérőszálat pedig átvezetni a
középső és az alsó furaton (a 32. kép szerint). A feszítőlapka nagyon könnyen
elkészíthető, befűzhető. Ez a legelterjedtebb, leg-kedveltebb forma a hajómodellezők
körében.
kép 32. Lapkás feszítő
kialakítása.
3.) Csomós feszítő: a
legegyszerűbb megoldás a csomós feszítő. Ez csak játékok, kisméretű modellek
esetében, illetve maketteken használható. A mi "Kistói" modellünk
pontosan ilyen. Itt a visszatérő szálat egy csomóval rákötjük a feszített
szálra. A csomóról lelógó zsineget kicsit hosszabbra hagyjuk lógni, nem vágjuk
rövidre, mert ezt megfogva lehet majd a csomót elmozdítani, elhúzni a zsinóron
és ezzel állítani a feszességet.
kép 33. Csomós feszítő
kialakítása.
A kötélzet elemeivel való ismerkedés után az első felszerelt
kötelünk a vitorla öblösségét állító vitrolakötél (16.) és az azt tartó állítható
gumigyűrű (15.)lesz. A vitrolarúdra kössünk fel egy vékony gumiszalagot
(elvágott befőttesgumi). A vitorlán lévő kötélszembe fűzzünk zsineget és kössük
meg (a vitorlát ne húzza, ráncolja össze a kötés!!) A zsineget ezt követően
fűzzük át a gumigyűrűn is és ott is kössük meg. A gumigyűrűt előre-hátra
tologatva állítható a vitorla öblössége. Gyengébb szélben és hátszélben
öblösebb (lazább) vitorlát állítunk,erősebb szélben laposabb (feszesebb)
beállítást kellmajd választani.
kép 34. Gumigyűrű
felkötése a vitrolarúdra.
A hajótest és az árboczat összeszerelés előtt még egyszer
ellenőrizzük, hogy minden a helyén van-e. A hajó dekorálását, díszítését is
ilyenkor célszerű elvégezni, mert ha a helyén lesz az árboc már sokkal nehezebb
festeni, színezni a hajótestet. A festéskor 2-4 réteg szórható akrilfesztéket vigyünk
fel. Az újabb réteget csak az előző teljes száradása, majd finom
csiszolóvásszonnal érdesítése után fújjuk rá. A gyakorlatban jól beváltak a
PrismaColorAcryl, és a Belton-Molotow szóróflakonos festékek. A festékrétegeket
vékonyan, szinte ködölve vigyül fel, nehogy megfollyon. Természetesen
használhatóak alkoholos filc, matrica vagy más vízálló bevonatot eredményező
eljárások is.
A hajónak illik nevet is adni, ha másért nem tengerész
babonából. A dekorálás, elnevezés azért is fontos, mert ebben a munkafázisban
olyanok is részt vehetnek, akik magában a hajó építésben még nem tudtak
bekapcsolódni életkoruk miatt. Egészen kicsi gyerek is örömmel színez ki,
rajzol mintákat a vitorlára, fehérre fújt hajótestre.
kép35. „Kistói” típusú modellek
különféle gúnyákban.
Elérkeztünk az építés befejező
lépéseihez! A kész, festett, dekorált hajótestbe illesszük be az árbocot, és
egy kis csepp pillanatragasztóval rögzítsük a helyén. Kössük be a előmerevítő
(17.) kötelet, ennek feszességét a már ismertetett "csomós-feszítő"
alkalmazásával állíthatjuk be. Nagyon ne húzzuk meg, mert előrefelé
elgörbítheti az árbocot. Kössük a
helyére behúzókötelet (12.) is, itt a már ismertetett feszítők valamelyikét
alkalmazzuk. Ezzel A MODELL ELKÉSZÜLT!
kép36. Az elkészült
„Kistói” típusú hajómodell.
kép37. Az elkészült
„Kistói” típusú hajómodell.
A hajó csak vízen hajó,
ezért próbáljuk is ki. Keressünk egy szabad vízfelületet és tegyük rá frissen
elkészült művünket. A vitorlás hajó
úszásánál minden esetben egyensúlyi helyzet alakul ki! Ez azt jelenti, hogy a
vitorlán, a laterálfelületen, a kormánylapáton és a hajótesten keletkező erők
addig változnak amíg azok, és nyomatékuk
eredője, nulla nem lesz, ekkor a hajó egyensúlyi helyzetbe kerül. Ezért egy vitorla-kormánylapát beállításhoz,
adott szél mellett csak egy haladási irány és sebesség tartozik, a hajó
automatikusan erre áll be. Mivel ez egy
szabadonfutó modell a vízretételt követően már nem tudunk a beállításokon
változtatni. Ezért az elején célszerű a hátsó kötélfogó szemhez egy vékony
zsineget kötni, amivel visszahúzhatjuk a modellt, és módosíthatunk a
beállításokon, próbálgatva, hogy ezekre miként reagál, változik meg a hajó mozgása
a vízen. Kisebb vízfelületen el is engedhetjük a modellt, és figyeljük haladását,
majd módosítsunk valamely beállításon, pl. eresszünk a behúzókötélen és
ismételjük meg az úsztatást ugyanarról a helyről. Így rengeteg hasznos, az R/C
modellezésben is jól hasznosítható tapasztalat szerezhető a vitorlások
működéséről.
!! JÓ
SZELET MINDENKINEK !!
kép38. A modell
úsztatása.
UTÓSZÓ
Minden technikai
sportban, így a hajómodellezésben is, fontos szerepet töltenek be a versenyek.
Egyrészt így mérhető le munkánk eredményessége, és tárhatóak fel a
hiányosságok, határozható meg a továbblépés iránya és módja. Másrészt a
versenyek összehozzák a modellezőket, baráti, szakmai kapcsolatok alakulnak ki,
kicserélődnek a tapasztalatok, terjednek a jó gyakorlatok.
A szabadon futó
vitorlásokkal két versenyforma is kivitelezhető. Ez egyik a „gyorsasági”
verseny, ami nem mást jelent, minthogy egy adott vízfelületen a hajók rajtvonaltól
egyszerre indulnak, és a szakasz vége (túlpart) elérésének sorrendje adja a
futamban elért helyezéseket. Több futamot teljesítve a szerzett pontos összege
alapján alakul ki az eredménysorrend.
Bonyolultabb forma a
célra-úsztató verseny. Ekkor egy téglalap alakú pályát állítunk fel. A pálya alján,
középen található a rajtvonal, innen indulnak a hajók. A pálya két oldala és felső vége
A „Kistói” kis méretei
miatt a versenypálya egy maximum 5x5 méteres négyzet legyen, amin szabályos
osztással 12 bolyát helyezünk el. Nagyobb hajók esetén a pálya méreteit is
növelni kell, ezzel párhuzamosan a bolyák száma is növelhető. A pályát a víz
adottságaihoz alkalmazkodva alakítjuk ki, a szélíránytis figyelembe venni, a
100-as bólyaköz lehetőleg a vitorlázható tartományban legyen, tehát ne pont
szembeszél fújjon a pályán, de ha véletlenül így alakul az se baj, mert
mindenki azonos körülmények között versenyzik így is, csak éppen a 100-as kaput
nem lehet megfutni azon a versenyen. Az
egyes bolyaközök elhelyezkedésük szerint számértékkel bírnak . A modell a
„RAJT” bólyaközből indul, a bólyaközön belül tetszőleges helyről. Az indításkor
a hajó meglökhető. Ezt követően a beállításainak megfelelően végigfut a pályán,
és valamely bólyaközönát elhagyja azt. Ez a bólyaköz adja meg a futamon
szerzett pontok értékét. A 39. képen látható példa szerint az első futamon 10,
a másodikon 100, a harmadikon pedig 50 pontot szerzett a hajó, így a versenyző ezek
összegét, 160 pontot szerzett. A RAJT, vagy a melletti bólyaközön áthaladáskor
(a hajó visszafordulásakor következhet ez be) az adott futamon 0 pontértékű. Az
egyenlő esélyek biztosítása végett a versenyzők az egyes futamokat forgószinpad
szerűen, egymást követve sorban teljesítik, így nagyjából azonos szélviszonyok
mellett hajózhatnak.A pálya mellett szélzsák, szélirány jelző szalag is
elhelyezhető, ami nagyban segíti a modellek beállítását.
kép39. A célra-úsztató
verseny pályavázlata.
JEGYZETEK
Az összes közölt fényképfelvétel és grafika a szerző sajátja.
Surman Zsolt
2020.05.05.
